Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

magát szeniorja által helyre iktatni és így amely falunak, avagy városnak prédikátor kell, a szeniortól kérje." De megvolt a papmarasztás nálunk a dunántúli gyülekezetekben is. Szilban az 1654. évi egyházlátogatáskor mondják a hívek lelkészükről, Eőri Nikolai György alesperesről: tanításával megelégedtek s ő kegyelmének búcsút nem adnak és nem is akarnak adni. De a lelkésznek volt panasza: „A prédikátori háznak épületében nagy fogyatkozást szenvedek... Szántásomban is, az mivel tartoznának, két hold maradt hátra tavai. Mindezeket el nem szenvedhetem, hanem esztendőm eltelvén, kész leszek elmennem, hozzanak mást, az is szenvedjen a jámbor." Ez a papmarasztás nagy megaláztatása volt Isten igéje hirdetőjének, aki így talán éppen erkölcsi szigorúsága és lelkiismeretessége miatt lehetett igen könnyen földönfutóvá a családjával együtt, a gyengébb jellemeket pedig a nép kegyének keresésére sarkalhatta. Egyházunk vezetői később ki is fakadnak ellene. Fábri Gergely püspök 1750. a reverzálisában fogadja, hogy a némely egyházakban Szent Benedek napja körül „kereskedők módjára szokásos évenkénti egyekezdéseket" meg fogja szüntetni. Péczeli József pedig 1788. „Juhász, bakok, juhok" című meséjében ostorozza éles gúnnyal ezt a maradi szokást, mely miatt sok nemes kerüli a papi pályát. 0 mondja ebben: Sok faluk bánnak így érdemes papjokkal, Amint nem kén tenni borjú pásztorjukkal. Ha a legjobb papra egy-két előkelő Megharagszik, sokszor ott ki nem telel ő ; Mert ezek ellene boron voksot vesznek S kis karácson napján kitolói lesznek. Marczali szerint II. József korában is ez volt egyik nagy baja a protestáns papságnak. A „Magyar Hirmondó" 1782. jelenté, hogy kezd a papmarasztás divatja megszűnni. De bizony továbbra is megmaradt ez nemcsak nálunk, hanem a nagy műveltségű Svájcban is.

1 A papmarasztás is oka volt tehát annak, hogy a lelkészválasztásokat a felsőbb hatóság (egyházmegye és kerület) fel1 Thury E. 193. Adattár VI. 179. Payr, Fábri G. 38. Marczali H. I. 308 Pétzeli meséi, Győr 1788. 118. 120. Pétzeli megjegyzi, hogy ez a papmarasztás a mesében megírt botránkoztató módon gyakoroltatik. „És ez volt az egyik ok, mely ettől a tisztességes és céljára nézve legnemesebb, de nálunk utálatba ment hivataltól a főbb nemességű személyeknek gyermekeiket eleitől fogva elidegenítette."