Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

ügyelete és védelme alá helyezték. Ezenkívül pedig a patrónusok tartották fenn maguk számára a lelkészválasztások jóváhagyását. Azért az 1602. évi csepregi zsinat, midőn Sinkó Mátyás németkeresztúri rektort Lövőre akarja az itteni gyülekezet kérelmére lelkésznek küldeni, külön levélben kérik ehhez Nádasdy Ferenc beleegyezését. De a földesurak is tiszteletben tartván a nép akaratát, rendszerint közös megegyezéssel hívták meg a gyülekezet lelkészét (Eht. Eml. 100). A lelkész- és tanítóválasztáson kívül egyéb gyülekezeti jogokat is, az erkölcsi bíráskodást, az egyházi fegyelmet, a vagyonkezelést, építkezést, javításokat vagy az egész gyülekezet közgyűlésben, vagy pedig az elöljárók, lelkész, gondnok, a bírák és esküdt polgárok gyakorolták. A lelkész és tanító mellett csak az egyházi gondnoknak (egyházfi, céhmester, templomatya, aedituus) és a harangozónak (campanator, templomszolga) volt külön egyházi hivatala és megbízatása. A gondnok a gyülekezet anyagi ügyeit vezette, azért alább az egyházi vagyonnal kapcsolatban szólunk róla. A gondnok eredeti magyar neve nálunk is „egyházfi" volt, amint azt Báthory Erzsébet 1605. évi levelében olvassuk: „Prédikátor uraim előtt az egyházfiak mindenütt számot adjanak, hová költötték az egyház épületire való jövedelmet." Kis Bertalan püspök pedig 1631. Fertőszentmiklóson céhmestereknek nevezi őket. Peczölön Vasmegyében dékán volt a nevük s a peczöliek meg is magyarázzák: dekánság az az céhmesterség. (A céhekben is dékánnak nevezték a mesterlegények felügyelőjét.) (Eht. Eml. 157. Adattár VI. 15. 127. 130) Egyháztanács, gyülekezeti presbyteriumok evang. egyházunkban a linci békekötés előtt nem voltak. Megkülönböztető sajátsága marad egyházunknak, hogy a közgyűlésnek jogait kisebb képviselő testületre átruházni, miként a református egyház tette, nem akarja, vagy legalább nem könnyen és nem szivesen teszi. A reformátusoknál már a tarcal-tordai zsinat ismerte 1562. a Kálvinféle egyháztanácsot, de Béza hitvallásának erre vonatkozó szabályait mellőzte. Ügy látszik, korainak tartotta még a dolgot. Szegedi Kis István is Loci Communes című művében már senatus ecclesiasticus szervezését ajánlja s ennek feladatává teszi a kiközösítés jogának (potestas excommunicandi) gyakorlását. De ez is csak pium desiderium maradt Csak Kanizsai Pálfi János pápai ref. lelkész volt az első, aki pfalzi mintára a Heidelbergből hozott német szabályok szerint Pápán 1617. az első kálvinista presbyteriumot szervezte. (Pathay püspök már 1615. nov. 23. írta K.