Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.
akkori időkben még nem lehetett várni, hogy főuraink a patronátus régi jogait azonnal feladják. Es maga az evang. nép sem sürgette ezt felettéb, mert hiszen a jogokkal szemben nevezetes kötelezettségek is állottak a régi szabály szerint: patronum faciunt dos, aedificatio, fundus. A gyülekezetek, midőn oly kevés volt a tanult ember, nem jogaikat vitatták, hanem lelki vezérekért könyörögtek és hálásan fogadták, ha a földesúr alumnusokat tart itthon és külföldi akadémiákon s ezekből azután lelkészeket és tanítókat rendel az urodalmához tartozó községekbe. Patrónusi jogaikat az evang. földesurak is fenntartották s nem csak a gyülekezet, hanem az esperesség és egyházherület is elismerte azokat. Ezért a mosoniak midőn 1571. Rusa Imrét lelkésznek hívják Csepregről, első sorban is Nádasdy Ferenchez fordulnak s tőle kérik, mint patrónustól. Forgách Imre s neje Zrinyi Kata urodalmában is a Trencséni Regulák szerint ez volt a szabály: „Egy falu se merjen fejük és jószáguk vesztébe az úr híre nélkül az prédikátoroknak búcsút adni; nem az ő dolga ez, hanem az uré". Széchy György is 1623. nov. 3. kelt levelében írja Kövi birájának és a polgároknak: „Intünk benneteket, sőt hagyjuk és parancsoljuk, hogy Lucius Jánost (a breznóbányai káplánt) mindjárást annak rendi és módja szerint vocatoria leveletekkel megtalálva az ott való parochiába befogadjátok". Széchynek a Dunán túl is voltak birtokai s bizonyára így járt el itt is. 1 Zsinataink, kerületi gyűléseink sem mertek a gyülekezetben személyi változásokat eszközölni a patrónus tudta és jóváhagyása nélkül. De a gyülekezetek lelkészválasztó jogát később az esperesség és az egyházkerület is korlátozta. A kezdetben oly gyakori személyváltozások és helycserék dolgában ugyanis ezek intézkedtek évi közgyűléseiken, amelyeknek egyik fontos tárgya éppen ez volt. így rendelte például az 1634. évi csepregi zsinat Serényi György kövesdi lelkészt Czenkre, a csepregi Dongó Gergelyt Kövesdre, Conopaeus Mártont Söptére, Györgyvári Ferencet Ivánra, Vadeni Andrást Mérgesbe, Rudnay Imrét Níczkre sat. (Ker. jkv. II. 82.) Az egyházkerület beavatkozását is a szükség, a lelkészhiány magyarázza meg. A gyülekezetek örültek, ha bárkitől és bárhonnan is lelkészt kaphattak. Csak a gazdagabb gyülekezetek válogathattak a lelkészekben. Es az ily beavatkozás igen sokszor a lelkészek érdekében is történt, akiken később a gyülekezetek 1 Eht. Eml. 36. Takáts S. Régi magy. asszonyok 108. Sztehlo K. 240 eszt. az egyház szolg. Bpest 1908. 52. 1.
