Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

azonban a béke kedvéért tűrték egy ideig az archidiakónusok (főesperesek) egyházlátogatását, fizették az egyházi adót (census cathedraticus), sőt pénzadományokkal is igyekeztek a püspök haragját lecsillapítani. Igy tettek például a kőszegiek, akik Faut Márk soproni krónikás szavai szerint aranyrúddal verték meg a püspököt s ezért békében is maradhattak, míg a soproniak ugyanakkor (1584) több mint húsz évre vesztették el szabad vallásgyakorlatukat. Csak a XVII. században merték gyülekezeteink az 1608. évi törvény alapján (miként a mosoniak példájából látjuk), a r. kath. egyházlátogatókat egyenesen visszautasítani. (Eht. Eml. 37. Sopr. Eht. 155.) A régi függés maradványai mellett is azonban a reformáció az egyházalkotmány terén is lényeges változásokat vont maga után. A hierarchia, a külön papi rend kiváltságait megszüntette s míg a pápaság minden egyházi jog és hatalom forrásának önmagát tartja: addig a reformáció minden egyházi jogot, miként az eredetileg az apostoli korban is úgy volt, a gyülekezetnek, az egyházközségnek kezébe adott vissza. Ez a nagy változás azonban csak hosszabb fejlődés utján juthatott teljes befejezésre. Alapul az egyházszervezésnél rendszerint Melanchthonnak 1528. évi „Unterricht der Visitatorén" munkáját fogadták el. Dunántúl egyik legnagyobb reformátora, Dévay Mátyás már 1531-ben Faber János bécsi püspök előtt való kihallgatásakor azt akarta és vallotta, hogy a lelki pásztort a gyülekezet válassza és ne a püspök vagy a pápa. Ez volt ellene a 8-ik vádpont. E felett is vitatkozott a püspökkel s végre is az akkori viszonyokat figyelembe véve csak annyi engedményt tett, hogy „a lelkipásztort választhatja a gyülekezet, vagy az, ki a gyülekezet elöljárója". Itt bizonyára a patrónusokra gondolt Dévay, akiknek eddigi jogait a reformáció sem tudta egyszeriben eltörölni. Es e vitájában Dévay oly szabadelvű volt, hogy Fáberrel szemben a nőknek is megengedte a tanítást, vigasztalást és a bűnbánók gyónásának meghallgatását. (A római egyházban a gyónás is szentség. A szükségből való keresztelést Róma is megengedte nekik). Ily szabadelvű következtetéseket vont Dévay az egyetemes papság tanából, hogy a hierarchia tarthatatlanságát annál inkább kimutassa. 1 A protestáns önkormányzat dolgában az lett volna az eszményi állapot, hogy lelkészeit és tanítóit a gyülekezet szabadon választhassa földesúri és minden egyéb korlátozás nélkül. De az 1 Révész I. Dévay Bíró M. 95. 98. Bunyitay, Eht. Eml. II. 262.