Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.
pökök az evang. gyülekezeteket továbbra is a maguk joghatósága alatt akarták megtartani és nem ismerték el azok függetlenségét. Hiszen Róma mai napig is jogot formál az ú. n. eretnekekhez s felettük való jogát áz inkvizició (inquis. haereticae pravitatis) által akarja gyakorolni. IX. Pius pápa még I. Vilmos német császárral is tudatta a német kultúrharc idején, hogy mindenki, aki a keresztség szentségében részesült, valami módon a pápa alattvalója. De meg is kapta erre a finom gúnnyal megírt világos és határozott feleletet. Hogy lett volna tehát Róma a XVI. században hajlandó a protestánsokat békésen elbocsátani, mikor ez a különválás reá nézve hatalmának, tekintélyének csorbulását és nagy anyagi veszteséget is jelentett. 1 A római kath. egyháznak a protestánsokkal szemben való álláspontját nyersen és igen őszintén mondja meg Veresmarty Mihály a hitehagyott kálvinista papból lett pozsonyi kanonok, majd bátai apát. „A római anyaszentegyház — úgymond — egyebeket hitre nem kényszerít, hanem akik bizonyos jeleit viselik, hogy ők valamikor pápisták voltak. Annak pedig ezeken igazsága annyi, mint valamely embernek az ő nyájából kiveszekedett juhokon. Egy juhos gazda találván valahol 4—5 bujdosó juhot, ha szarvukon vagy pofájukon bélyegét látja, űzi, kergeti őket, hogy a nyájra hajtsa. Oda pedig, ha semmikép nem mennek: szabad vele, ha általveri, lövi is. így a római kereszténység a törökön, zsidón jeleit, bélyegét nem láthatja és azért békét hágy nekik, hitre nem kényszeríti. A luthereken és kálvinistákon pedig nevét és bélyegét látja: a keresztény nevezetet, keresztségét, bibliának köztük forgását . . . melyekből nyilván látja, hogy az ő aklából szakadtak el. Ezért szép intéssel kényszerítheti őket az anyaszentegyházba. Mellyel ha nem használhat: igazsága vagyon, hogy tűzzel vassal rajtok lehessen." (Intő s Tanítólevél. Pozsony 1639. 119. 1.) De ily igényekkel szemben is Nádasdy Ferenc 1579. megírta Draskovich György győri püspöknek és kancellárnak, ki a protestáns papokat is kényszerítőleg hívta a szombathelyi zsinatra: hogy hiába fáradozik, kevesen fognak megjelenni, mert jól tudhatja a püspök, hogv az ágostai hitvallás, melytől a mi lelkészeink el nem térnek, sokban különbözik a rómaitól; jó lesz tehát azt a zsinatot elhalasztani. Ha pedig más (erőszakos) utat választana a püspök, az országgyűlésen fogják bepanaszolni és más veszedelmes mozgalom is támadhat belőle. Az evang. gyülekezetek 1 Mírbt, Quellén zur Gesch. des Papsttums 386. Rinn-Jüngst, Kírchengesch. Lesebuch 323.
