Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XVI. Magyaróvár és a mosonmegyei gyülekezetek.

sereg Wittenbergbe küldte felavatás végett, ami 1586. okt. 16. meg is történt, Leyser superintendens avatta fel. (Oestr. Prot. Jahrb. XVII. 184. 1.) Bocskay idejében magyar földesuraknak is volt birtoka Nezsiderben. Nádasdy László kaboldi báró Kőszegről 1604. okt. 31. irja a soproni tanácsnak, hogy neki Nezsiderben a Fertő mellett egy udvarháza és szőlei vannak s minthogy az idegen vitézlő rend még a városokban is nagy károkat okoz, kéri, hogy Nezsiderben termett borait ideiglenesen a soproni kapitányság házában helyezhesse biztonságba. Az ilyen protestáns magyar főurak, mint Nádasdy László, bizonyára Nezsiderben is védelmükbe vették az evang. gyülekezetet. (Póda E. Sopron mon. II. Függelék 8. 1.) 1608 előtt két nezsíderi evang. öreg, amint 1647. vallották, még hitükön való evang. prédikátorhoz gyóntak, de a bécsi békekötés után, a törvény ellenére is, a földesúr már alig engedett nekik evang. lelkészt hívni, mert a nezsideríek nem tudtak ilyenre hivatkozni. 1624-ben Harrach Károly gróf az ő templomukat is elvette. (Fabó, Codex Dipl. 235, Hist. Dipl. App. 21.) Csak az 1647. évben, mikor már Lippay Gáspár bírta zálogban Nezsidert, pünkösd előtt való héten merészeltek a nezsideri jobbágyok egy prédikátort bevinni, aki polgárember házában lakott és ott prédikált nekik. Az országgyűlésen a nezsideríek is visszakövetelték ugyan templomukat s az emlékiratban Nezsider is ott szerepel, de a visszaadott 90 templom sorába nem került bele. Pedig még 1647-ben is az evangélikusok többen voltak Nezsideren, mint a katholikusok. Egyideig ha még emlegették is a katholikusok által elfoglalt templomukat, de azután elhallgattak vele, mert Lippay ezt lázadásnak tekintette és megfenyegette őket. (Hist, Dipl. App. 39. Fabó, Codex Dipl. 234.) Most hát beérték azzal, hogy a földesúr az új törvény értelmében csak telket jelöljön ki templom, paplak és iskola számára, de ezt sem akarta megtenni. Lippay csak az országyűlés ideje alatt tűrte meg az evang. lelkészt a magánházban, de azután kiűzte. Wittnyédy István soproni ügyvéd, ki a nezsideríek ügyét képviselte, jól sejti, hogy ez az egész eljárás nem Lippay uramnak, hanem valamely nyughatatlan jezsuitának fejéből főtt, „akik között öccsei is vannak Lippay uramnak." A vármegye gyűlésén Lippay azzal vádolta Wittnyédyt, hogy rebellisekké teszi jobbágyait és okt. 9. oly bírákat hivott össze, akik az ügy állását nem is ismerték. „Az nagy okos biró Waltínger uram"