Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIV. A reformáció Székesfehérvárott és Fehérmegyében.

az úrvacsorát s a lutheránusok dogmáit hirdeti. 1546-ban ápr. 10. pedig ez a fehérvári prépost Melanchthonnak Luther felett mondott gyászbeszédét küldte meg Nádasdy Tamásnak s levelében Luthert nagy embernek (magnificus) nevezi. Más iratai is vannak, irja, melyek Luthernek a tudósokkal halála előtt folytatott beszélgetéseit, prédikációit és imádságait foglalják magukban. Ha nem volnának meg Nádasdy birtokában, ezeket is hajlandó megküldeni. Ez a prépost valószínűleg Peregi Albert volt, ki 1538 óta a pécsi prépostságot is bírta. Peregi már 1532 óta ísmeretségbben volt Erdősi Sylvester Jánossal és 1538. máj. 9. Dévay Mátyás magyar kátéját oly felhívással küldte meg Sylvesternek, hogy nézze át és javítsa ki. Gyanúját sem fejezi ki, hogy a káté eretnek könyv lehet, jóllehet Werner György kamarai tanácsostól Dévay könyvét oly figyelmeztetéssel vette, hogy a szerző eretnekség hírében áll. Alig tévedek, midőn az Albert nevű fehérvári prépostot Peregi Albert személyében vélem feltalálni.

1 Ennek az Albert prépostnak idejében 1543. máj. 30. jelenti egy kir. tanácsos Ferdinándnak, hogy Fehérvárott egy kanonok, aki még talán nincs is felszentelve, a nép előtt szónokol, kiszolgáltatja a szentségeket és más funkciókat is végez, melyek az áldozó papok tisztéhez tartoznak. Most már levelekből és a prépost helyettesének, akit Fehérvárott tart, szóbeli közléséből is bizonyos, hogy ez az eretnekséggel megfertőztetett ember (a kanonok) abban a városban naponként hintegeti a gonosz magvakat, melyek a népet megrontják. Mert az úrvacsorát két szin alatt szolgáltatja ki és a lutheránusok dogmáit a nép előtt nyilvánosan erősítgeti; a viaszgyertyák, a gyümölcs és a vetések szentelését rosszalja; a régi szokásokat és szertartásokat elveti. A közelebbi pünkösd ünnepein is a szent misét magyar nyelven énekelte. Mivel tehát e magánembernek féktelenségét tovább tűrni nem lehet, arra kéri Ferdinándot: parancsolja meg Varkocs Tamás fehérvári kapitánynak, hogy ezt az embert fogassa el, kötöztesse meg és vitesse az esztergomi érsek elé, akinek joghatósága alá tartozik. (Bunyitay IV. 266. 267.) Ez a feljelentés még Fehérvárnak eleste előtt történt. De teljesen megegyezik ezzel Szerémy György káplánnak a török veszedelem (1543) után irott feljegyzése is. „Midőn a török, úgymond, Fehérvár ostromlására indult, a polgárok az apostoli 1 Bunyitay III. 528. IV. 485. Dévai M. A tiz parancsolat, Szilády Á. 134 136.