Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIV. A reformáció Székesfehérvárott és Fehérmegyében.

széktől elszakadva s a dicső katholikus hittől megválva már mindnyájan eretnekek voltak. Üj lutterista prófétájuk Lajos deák volt (Habebant noviter prophetam Lutteristam unum scholasticum nomine Ludovicum). S azok a latrok kimondták 1. hogy a szentséges pápának nincs semmi hatalma a bűnök megbocsátására, 2. hogy a miseáldozat bálványimádás, 3. hogy a szent szűz csak olyan közönséges asszony volt, mint a tulajdon édesanyja, 4. hogy a böjtöt nem parancsolja az evangeliom, 5. hogy az alamizsnálkodás semmi hasznára sincs a halál után a léleknek s végül 6. hogy a papi rendnek semmi értéke sincs." stb. (Bunyitay IV. 294.) Szerémy káplán valószinűleg nagy túlzással azután így folytatja: „Majd midőn látták, hogy nem képesek megvédeni a sokáig ostromlott várost, azok a szenteket és a szent Istent káromló cívisek Péter és Pál apostoloknak fából készült aranyos szobrait kihányták a templomból s nyakukra kötelet kötve és a város falaihoz hurcolva, a falon kívül felakasztották, mondván: no most segítsetek nekünk latrok s ha hatalmatok leszen, mint az Istennek, majd akkor hiszünk nektek. Látjuk, hogy az Isten nem akar minket segíteni, segítsetek hát ti." Jellemző dolgokat mond Szerémy a következőkben is: „Szolimán elfoglalván a várat, a papság és a polgárok tisztelgését fogadta s különösen megparancsolta a papoknak, hogy imádkozzanak éjjel és nappal az ő és János király lelkéért. Midőn ezt a török magyarok (turci-hungari) hallották volna, mosolyogva mondák a császárnak: „Bizony, domine Caesar, nem nagyon imádják ezek már az Istent, mert lutheránusok. S midőn a szultán tudakolta (a papoktól), hogy miféle hitük van, azt felelték: tagadják szónoklataikban a böjtöt, a szent alamizsnát és a szentségeket. Hét pap volt a szultán előtt, aki midőn a katholikus vallásról kérdezősködött volna, csupán egy öreg pap vallotta magát a régi egyház tagjának".

1 Szerémy káplán és a névtelen kir. tanácsos eléggé szemléltető képet adnak Székesfehérvár lutheránus voltáról. Erős volt itt a lutheránizmus már a török megszállás előtt is, 1543 óta pedig, miként Balhay István veszprémi pap 1570. írja, a török is pártfogolta őket a Ferdinánd-párti katholikusokkal szemben. Az a pap, ki a fentebbi források szerint a lutheránusok dogmáit hirdette és 1543. pünkösd napján magyar nyelven misé1 Szerémy Gy. i. m. 390—396. Bunyitay IV. 294. 295. Földváry L. i. m. 75. Prot. Szemle 1910. 261.