Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIII. A reformáció Tolnában és Baranyában.

„leczkét olvasnak", előbbi mestere Tamás volt s a mostaninak is tartozik. Kérdés tárgya lehet azonban, hogy nem volt-e ez 1540-ben már protestáns iskola, Mert Pathay Sámuel tolnai lelkész 1647-ben régi emberekre hivatkozva mondja: Petsini (Quinque-Ecclesiis) íllustre collegíum habebant prími reformatores, ut a vetustioribus hominibus intellexi." (Bunyitay, Eht. Eml. III, 479. Lampe-Ember 673.). Sulyok György és Eszéky János rövid püspöksége után 1539. Váraljai Szaniszló székesfehérvári prépost lett ezek utódja, aki 1543-ban a káptalannal és az egyház kincseivel együtt megfutott a török elől. A várost 1543. máj. 20-án. foglalta el a török. Ugyanekkor Soklyos (Siklósi) Anna, a Pécs városán kívül épült Szentlélek-zárda főnöknője is az apácákkal Szigetvárra menekült. Váraljai a következő évben Lomnicai Horváth János helyébe szepesi préposttá neveztetvén ki, még 1544. átpártolt a reformációhoz és zsinatot tartott a ceremóniák ellen. Hasonló módon hagyta el egyházát Pécs másik püspöke, Dudith András is, aki 1563. neveztetvén ki ide, Szigetváron lakott s a káptalan tagjait is Pozsonyból ide hívta, Mint pécsi püspök küzdött a tridenti zsinaton a papok nőtlensége ellen s állását elhagyva Lengyelországban és Sziléziában kétszer is megnősült és az unitáriusokhoz tért át,

1 Hogy kik voltak Pécsett az evangeliom első hirdetői, azt nem tudjuk, de érdekes képet rajzol az itteni egyházi állapotokról Hosius Szaniszló püspök és pápai követ Zsigmond Ágoston lengyel királyhoz intézett levelében. „Midőn, úgymond, a császár ő felsége udvarában voltam, emlékszem, hallottam, hogy Pécs városában, melyet a török foglalt el, az egyik templomot részint a zwingliánusok vagy lutheránusok, részint pedig a keresztyének (r, katholikusok) bírják, úgy hogy egyaránt tisztelik abban Krisztust és Beliált, ami hogy igazán mimódon történhetik, azt nem értem, minthogy Krisztusnak és Beliálnak semmi köze sincs egymáshoz. Megtörtént abban a templomban, hogy egy valaki a lutheránusok közül nem ölte ugyan meg az áldozó papot, de az oltári szentséget kiragadta a kezéből, földre dobta és összetaposta. Feljelentették azt, aki ily gonoszságot cselekedett, a város elöljárójának s ez megismervén az ügyet, a vétkest minden késedelem nélkül ott nyomban kivégeztette," Történeti való1 Földváry, Sz. Kis István 168. Bunyitay IV. 537. Stieff. C„ B. Lében und Glaubensmeinungen A. Dudiths. Breslau 1756. 201.