Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIII. A reformáció Tolnában és Baranyában.
bizonyította, a misének, bucsucéduláknak és más ceremóniáknak hiábavalóságáról pedig annyira meggyőzte őket, hogy rövid idő alatt a r. kath. atyafiakat, a papokat és szerzeteseket elküldvén, a pápistaságnak bucsut mondtak, a paróchiát pedig Sztáraynak adták át". (Lampe-Ember 662. Földváry 119.) Ilyen fáradhatlan munkássággal töltött itt Sztáray hét esztendőt. Híveivel együtt sokat szenvedett nemcsak a töröktől, hanem a r. katholikus októl is. A papok és barátok még az élete ellen is törtek titokban. Miként Pathai egykorú tanukra hivatkozva beszéli, a laskói paplak ajtaja előtt éjjel leselkedtek reá az ellenségei. De Sztáray óvatos volt. Midőn éjjel a lakásából ki akart menni, elleneit kijátszva, előbb karóra szúrt tököt nyújtott ki az ajtón. S a leselkedők a tököt Sztáray kopasz fejének nézvén, azt verték szét, ő pedig sértetlenül húzódhatott vissza azt mondván : Tudtam, hogy leselkedtek. Végül azután a hívei látván, hogy veszedelemben forog az élete, őröket rendeltek ki s így őriztették a szegények hű lelki pásztorukat, mígnem az egész város elfogadta a reformációt. (Lampe-Ember 663. Földváry 122.) Sztáray egyházi érdemei mellett kiváló hazafias szolgálatokat is tett itt nemzetének. Seholsem szenvedett annyit a nép, mint itt Baranyában, különösen azóta, hogy a török 1543. Valpó várát, Mohácsot, Baranyavárt, Pécset és Siklóst elfoglalta. A török had rendszerint Eszéken át szokott felvonulni s így Baranya mindig az útjába esett. Hogy ez a vidék teljesen el nem néptelenűlt, hogy az evang. magyar nép a legnagyobb nyomorúságok között is hű maradt szülőhelyéhez, ez a lelkes reformátorok érdeme, kik Isten igéjét hirdetve jobb jövendővel vigasztalták az agyoncsigázott s már-már kétségbeesett népet. Laskót 1551, hagyta el Sztáray, midőn Tolnába költözött át. Helyébe pedig az énekiró Szerémi Illés, egy szlavóniai származású férfiú jött, aki csak két évig maradt Laskón. Több éneket írt, 1553. távozott el s 1561. már Kolozsvárott irta énekeit. (Szilády IV. Földváry 127.) Szerémi után ismét egy igen kiváló papja lett Laskónak Szegedi Kis Islván személyében, aki Tolnáról Sztáray mellől jött ide 1554-ben. A laskói hívek kértére Sztáray mint püspök fel is avatta Szegedit, jóllehet ő már Czegléden korábban is végzett lelkészi teendőket. Es csakhamar, szinte váratlanul korán püspökké is megválasztották Szegedit még ez évben a baranyai gyülekezetek. Eddig Sztáray volt Baranyának is a püspöke, de most 1554. óta az ő egyházkerülete már csak Tolnára szorult 32*
