Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIII. A reformáció Tolnában és Baranyában.

idestova már 30 év óta hirdettetik. Ezt a fényes eredményt nem magának, hanem Istennek tulajdonítja. Voltak az igehirdetésben heves összeütközései is a pápa embereivel. De mindenütt győzött s ellenei kénytelenek voltak „a Tiszán és Száván túl menekülni, sőt a Szarmatákon és a jeges Kaukázuson ís túl, amint ő (talán Verbőczi, ki szintén a Szarmatákon túl akarja kergetni a lutheránusokat) zengedezi." 1551-ben a Valpo és Vukovár környékén tartott zsinat alkalmával két ütközetben is legyőzte a pápista papokat, akik közül némelyek tőle való féltükben a teknő alá bújtak, amelyen három asszony ürt. Innen lett példabeszéddé a rácok között: Pop ge pod coritom, pod troyom senon. (Teknő alatt pap vagyon, Három asszony ül azon. Bunyitay Eht. Eml V. 543. Földváry 124.) Pathai Sámuel, ki 1617-től kezdve két éven át volt laskói rektor s még szem- és fültanuktól vette értesülését, hű képet rajzol Sztáraynak reformátori működéséről, amelyben kiváló szerep jutott az általa énekelt zsoltároknak. „Az egyházak reformálásában (amint a szemtanuk beszélték) ilyen módszert követett. Midőn közönséges egyházi beszédeiben az evangeliomot hirdetni kezdte, először Dávidnak zsoltárait, melyek közül a kiválóbbakat ékes átdolgozásban hazai nyelvünkre ültette át s melyeket még mai nap ís használunk a gyülekezetekben, nagy áhítattal és bizonyos lelki édességgel énekelte a gyülekezet és a nyomorult nép előtt. Ilyenféle buzgó énekléssel annyira felbuzdította a népet, mely azelőtt ilyesmit sohasem hallott, hogy a környékből mindenfelől nagy sokaság özönlött össze hozzá és pedig oly nagy számmal, hogy alig lehetett már hozzáférni. Mivel pedig az éneklésben egyszersmind magas, csengő hangja (alta et sonora simul voce) is volt, mint különben is zeneértő oly szép és kellemes harmóniával énekelt, hogy édes hangú zengedezésével magához vonta az embereket. Ennélfogva az egész Hegyalján (így nevezték Baranyának azt a részét, melyet átmetsz a Karassó folyó mellett elnyúló s Vörösmartnál a Dunát érintő hegy) hirtelen elterjedt az a hír, hogy új vallás támadt, melyről még az apák sem hallottak soha. A nép erre a közeli városokból, mezővárosokból és falvakból seregestől tódult össze Laskóra, mint valamely híres sokodalomra (vásárra). Látván tehát Sztáray a hű igehirdető, hogy a tanulatlan nép oktatására elérkezett a kedvező alkalom, de szükséges is, hogy az igaz vallást és az evangelmi igazság fényét felderítse előttük, úgy alkalmazta beszédeit, hogy azokban az igazságot a legvilágosabb okokkal