Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIII. A reformáció Tolnában és Baranyában.

Alihoz, a lutheránusok ellen, (Lampe-Ember i. m, 667, SkariczaFaragó 24. 1, Szilády Á, RMKT. V, 210, 235.) Sztáraynak túlbuzgóságát már maguk a tolnai evangélikusok is megsokalták s úgy látszik, szivesen vették, midőn egy nála higgadtabb és szintén kiváló reformátor került oldala mellé, Bereméni János, az eddigi tanító ugyanis 1552, nyarán hirtelen elhalt, fiatal özvegyét és három gyermeket hagyva maga után, A tolnáik ekkor a tudós Szegedi Kis Istvánra, Békés városának tanítójára gondoltak, akit csak félve, mintegy titkon mertek az 1552, év végén Sztáray mellé meghívni. Tartottak ugyanis attól, hogy papjok egy ilyen kiváló versenytársat nem szivesen lát majd maga mellett (Skaríca-Faragó 22. 1.) Szegedi azonban, aki még nem volt felavatva, csak az iskolára szorítkozott és igy Sztárayval, a lelkésszel és püspökkel jól megfért. De a tanítás mellett prédikált is Szegedi, Sztáraynak örökös heves hitvitáit ugyanis már a saját hivei is megsokalták s felkérték Szegedit, hogy vasárnaponként az első szent beszédet ő tartsa „mivel a vitatkozásban és a nép előtt való beszédben Szegedi mértékeltebb és érthetőbb," Sztáray ezt nem ellenezte, sőt maga kérte Szegedit, hogy ne zárkózzék el a nép óhajtásának teljesítése elől, (Skaricza-Faragó 26.) Sztáray igy jó kézben látván Tolna egyházi ügyeit, mint Baranya püspöke egyházlátogatás céljából hosszabb időre is elhagyhatta gyülekezetét. Miként Skaricza írja róla: „Qua episcopus suae Baroviae agebat," S épDen ezen útján, midőn a Dráva felé indult, a lelkész nélkül levő laskóiak, kérve-kérték, hogy küldje el hozzájuk a tudós Szegedit, de előbb szentelje fel. Szegedi nem egy könnyen vált meg Tolnától, mert hivei szerették s itt is nősült másodszor, az elhalt Bereméni János tanító özvegyét vévén feleségül. De Sztáray buzdítására végül is engedett a laskóiak hívásának, 1555-ben eltávozott, de Sztáray őt előbb még 1554. más papjelöltekkel együtt nagy ünnepélyességgel felavatta. Skaricza megjegyzi, hogy Szegedi ekkor letette a jól megérdemelt mester (magister) nevet és a doktorcímet vette fel, melyet még Wittenbergben szerzett Cruciger rektorsága idején. Annyival inkább tehette ezt, minthogy Baranyában még ezen 1554-ben, midőn még csak 49 éves volt, főszuperintendensnek ís megválasztották. Sztáray püspöksége ezután csak Tolnára szorítkozott. (Skaricza-Faragó 26.) Sztáray Szegedi távozása után is Tolnán maradt még 1560-ig. Somogyi Péter, a fogoly vágsellyei tanító 1557-ben