Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XIII. A reformáció Tolnában és Baranyában.

Pozsonyból levelet írván hozzá, őt tolnai püspöknek (episcopus de Tholna) nevezi. A püspökségnek kettéosztása és Baranyának Szegedi részére való átengedése mégis fájhatott Sztáraynak, mert Tolnán 1557-ben irta Athanasiusról szóló históriás énekét („Egy nyomorult ember ezt irta versekben") s a versfők szerint az ő sorsa is néha az üldözött Athanasíuséhoz volt hasonló. (Suam interim fortunam eandem esse ostendit.) Magára érthette e sorokat: „Hogy reá mindenben ők csak hazudtanak . , . Azért nincsen helye kőztek az jámbornak." Hogy a jelen Sztáraynak sok gyengéje is volt, azt Bornemisza Péter is tanúsítja: „Sztáray Mihály is, noha értelmes és tudós ember és sokat épített Magyarországban, de őtet is megbírja niha az harag, niha az bor is."

1 Szegedi távozása után Sztáray ismét megkezdte a szenvedélyes hitvitákat Józsa baráttal. S ez indította a tolnáikat arra, hogy a szép öreg templomot kétfelé rekesztették, mely aztán igy is maradt, míg a katholikusok már majdnem egészen kifogytak. Ekkor az evangélikusok az egész nagy templomot maguknak foglalták le, a katholikusoknak pedig a Kápolna-utcában épült és Szent Bertalanról nevezett kis templomot engedték át. Ide temetkeztek még 1647. is az olasz kereskedők és más katholikusok. (Lampe-Ember 668.) Szegedi után Sztáray mellett Thury Farkas Pál lett a tolnai rektor, aki 1555, tanult Wittenbergben s egy vagy két évvel később Tolnán irta „Idea Christíanorum sub Tyrannide Turcica" cimű munkáját, amelyet később Sz. Molnár Albert adott ki Oppenheimben 1616, E művében mondja Thury tolnai rektorkodásáról: „Iskolánk oly virágzó állapotban van, amennyire csak szorgalmam és íparkodásom által emelhetem. A tanulók oly számosan vannak, hogy alig férnek el két teremben s bár ezek nagyobb része gyermek, mindazáltal a nagyobbak is negyvenen vannak, kikben oly nagy kedvet gerjesztek a tanulásra, hogy maholnap kimerítik minden tudományomat és sok van köztük, kinek nem sokára más tanítóra lesz szüksége". Bizonyára ezekben az időkben keletkezett a szálló ige : „Bejárta Tolnát, Baranyát". Mert eredetileg ezt a tudós emberekről szokták mondani. Tolnán tanult s innen ment 1556. Wittenbergbe a közeli Horhiban született Meliusz Juhász Péter is. (Földváry, Szegedi Kis 81. és 134. 1.) 1 Stromp L. Somogyi P. 121. 1. Szilády Á. R. M. Költők V. 157. 358. Bornemisza P. Postillák IV. 910.