Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.
Itt, amint fennebb .Teckel soproni jegyző feljelentéséből láttuk, már 1548—51. volt egy Farkas nevű evang. lelkész. 1577-ben pedig a fláciánus Hasler István Stájerországból, Schladmingból menekült ide Kollonics Szigfrid oltalma alá. De csak öt évig maradhatott itt. 1582-ben ugyanis Ernő főherceg Spíllinger soproni esperest Ankerreither Ádám győri prépost kanonok társaságában küldte Nagyhöflányba, hogy ezt a főfláciánus prédikátort űzze el és Perger János plebánust ültesse helyébe. 1 Spillinger erről az útjáról külön jelentésben számol be a főherceg előtt. Szept. 30-án jártak Höflányban s a község bizony nagyon tiszteletlenül fogadta őket. Pogner Péter, a falu birája ebédet sem főzetett nekik s a lakásába sem bocsátotta be őket, hanem azt akarta, hogy az utcán olvassák fel a főherceg rendeletét. A birói lak udvarába mégis csak bementek, de ott sem volt se szék, se pad, annál kevésbbé asztal a számukra. Míg a rendeletet felolvasták, senki a kalapját le nem vette. Pedig a biztosok nyájasan köszöntötték őket és kezet is nyújtottak, de azok nem fogadták el. A fláciánus eretnek, úgymond, annyira magához csábította őket, hogy egyídeig a templom kulcsát sem adták át nekik. Végre is a tanító szánta el magát, de ez sem a kezéből, hanem egy fára téve nyújtotta át nekik a kulcsot. Szidalmazták és gúnyolták a katholikusokat. A beiktatott plebánust pedig a szektás prédikátor kedvéért haszontalan szajhás papnak (verhurter Pfaff) mondták. A biró a szegény horvátokat és a többi katholikusokat meg is fenyegette, hogy majd megtanítja őket, ha a kommisszáriusok elmennek. Ha a főherceg oltalmába nem veszi őket — mondja Spillinger — nagy veszedelemben forognak a szegény emberek. Mindazáltal eljártak megbízatásukban. Az új plebánusnak mindent, ami a parochiához tartozik, átadtak, a szektás papot a paplakból kiparancsolták s meghagyták a bírónak, hogy három napon túl ne tűrje meg a községben. A biró azonban ezt nem tette meg, sőt megengedte, hogy a fláciánus prédikátor az általa megvásárolt házban továbbra is megmaradjon. A legközelebbi vasárnapon még prédikált is a maga szektájának a katholikusok nagy bosszúságára 2 . A jelentésen nincsen dátum, de mivel a kismartoni lelkész 1 Póda E. i. m. 16. 1. Payr S. Fláciánusok Nagyhöflányban. Ev. Ehi Élet 1915. 375. 1. 2 Sopronvárosi levéltár. Lad. VI. et F. fasc. II. 47. Gamauf, Dokum. I. 2. A. 190. 1. Payr S. Fláciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916. 35. 1.
