Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.

ellen is 1582. csikarta ki Draskovich püspök a rendeletet, azért ezt is erre az évre kell tennünk. így jártak el bizonyára másutt is. A nagyhöflányi rendezett gyülekezet lehetett már, mert tanítója is volt s nem lehetett benne egy könnyen elnyomni a protestantizmust. Az 1638. évi sérelmekben ez is úgy szerepel, mint amelyet 1608. után foglaltak el. Kíshöflánynak is, mint Jeckel feljelentéséből kitűnik, 1551ben már a kőszegi származású Pál úr volt a lelkésze. S Rudolf király Kollonics Szigfridhez intézett 1582. évi rendeletében közli, hogy Kishöflány is (az evangélikusok kiszorítása céljából) külön plebánust fog kapni.

1 Szentgyörgyön szintén már 1551-ben, miként fentebb láttuk, a sziléziai származású János úr a lelkész, ki előbb Kőszegen volt tanító. Rudolf király, illetve az ő nevében Draskovich győri püspök és kir. helytartó 1582. külön plebánust rendelt ide, amint erről Kollonicsot értesítette. Tormafalun (Krendorf) is Jeckel szerint 1551-ben már egy György nevü evang. lelkész van, aki előbb Boldogasszonyban (Frauenhaid) volt tanító. Okka (Oggau) községnek is 1581-ben Schwenningen Mihály nevü lelkésze volt, ki a fláciánus hitvallások aláírásaiból ismeretes. Sércznek (Gschiess) 1581, szintén evang. lelkésze volt Rohrer Kálmán, ki a fláciánusokkal tartott. Feketeváros (Purbach) lelkésze Zschinkel András szintén csak a fláciánusok 1581, évi aláírásából ismeretes. Fehéregyházán (Dondels-, Dundles-, utóbb Donnerskirchen) már hosszabb ideig 1577—1585. lelkészkedett az ide menekült Hauser János fláciánus, aki előbb és pedig 1566. óta Villachban Karinthiában volt lelkész, de nagy kíméletlensége miatt 1577. jun. 28-án elmozdították. Az elbocsátó levelet, melyet neki a villachi városbíró és városi tanács adott, közölte 1579-ben kiadott „Christl. und bestándiges Bekántnis von der Erbsünde" című munkájában.

2 Ernő főherceg 1585. elfogatta és 12 napi fogság után az egész birodalom területéről száműzte. Fehéregyházán Wittnyédy István soproni prókátornak is volt birtoka s az egyházkerületi jegyzőkönyv szerint Esterházy Lászlóval szemben ő kelt védelmére itt az evangélikusoknak. Ezeket még az 1659, évi országgyűlés idején is üldözte Körtvélyes János, a fraknói és kismartoni provizor (Zsilinszky III, 156.). 1 Gámauf, Dokumente I. 2. A. 138. és 140. 1. 2 Raupach, Presbyterologia 58. 1.