Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XII. A somogymegyei gyülekezetek.

kéznek, Bebök Pál fundusán volt s valószinűleg még a török hódoltság idején épült. 1681. után talpakra épített fatemploma volt Nemespátrónak, amelybe Gyékényesről, Porrogszentkirályról, Liszóból, Bükkösdről és Surdról is jártak még r. kath. hivek is. Egy ideig ugyanis külön lelkésze is volt Pátrónak. Perlaky János (talán a surdi Perlaky György fia) ugyanis itt 1703. szept. 1. irta és mondta el egyik prédikációját, mely nyomtatásban ís megjelent a Perlakyak fentebbi prédikáció-gyűjteményében. Szentháromság után való 13. vasárnapra irta ezt és szól benne: „de summa legís et Samaritano". Híveit a beszédben boldogoknak mondja azokkal szemben, akiknek nincsen lelki pásztoruk. Boros István lelkész 1804. évi feljegyzése szerint Verbói, Fílo és Rozár voltak Nemespátrón 1731 előtt lelkészek, Filót Iharosberénybe hívták meg. Rozárt pedig Porrogszentkirályba, ahol ez utolsó lelkész volt a József-féle türelmi rendelet előtt. (Verbói Mátyás 1646. szemerei lelkész volt. Rossiár Dániel 1695. jánosházai, Rossiár Sámuel pedig 1706. gelsei tanító volt. Lehet, hogy a kettő egy személy.) Az 1781. évi tanúvallomás szerint az 1731. előtt Nemespátrón működött és lakott lelkészek közül kettő halt meg ebben a községben. A régi fatemplom 1720. már oly düledező állapotban volt, hogy azt többé kijavítani sem lehetett, hanem magánházban tartottak istentiszteletet. 1731-ben pedig új templomot építettek a Nagyfi Csikós Gergely és neje Szakái Ilona által ajándékozott telken. A templomépítéskor Árvay András lelkész-tanító szolgálatával éltek, aki Surdon lakott, akit a pátróíak is majdnem egyenlő arányban fizettek a surdiakkal s akit a hívek „tisztelendő mester uramnak" címeztek. Fábri Gergely püspök 1750. évi jegyzékében Surd filiájának mondja Nemespátrót. Már 1749. külön lelkészt akart ugyan, de Miskey Ádám kemenesalji esperes azt felelte Suhajda György surdi lelkésznek: „Pátrói uraimékkal is, mint azelőtt, légyen kegyelmetek szép egyességben. Nincsen most ideje, hogy két Praedíkátort tartson, bár az egy maradhasson a két faluban." 1757-ben a jeles Kuzmits István surdi lelkésznek, ki a nemespátrói Szakái Teréziát vette feleségül, megtiltották, hogy a filiába kijárjon. így most csak a buzgó Kozma Miklós pátrói tanító prédikált a gyülekezetben, de 1780. a megyei hatóság ezt is eltiltotta „a templomban való könyörgés tételtől, mert ez is predikállott és postillákat olvasott." Sőt ez évben még a régi oratóriumot is elvették tőlük. A türelmi rendelet után Pátró is régi vágya szerint anyagyüle-