Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

lelkészek Nápolyban sínylődtek, váratlan öröm érte a végbeli evang. vitézeket és így a légrádiakat is. Kardos Pál körmöci (vagy talán inkább bödögei) lelkész 1675. febr. 11. arról értesítette nemes Fejes István légrádi vicekapitányt és Chepeli György uramat, hogy Lipót király megengedte a véghelyeken való szabad vallásgyakorlatot. S ez úgy is volt. Bécsben 1675. jan. 13-án kelt I. Lipótnak az a rendelete, mellyel a vázsonyi, pápai és légrádi s bizonyára még egyéb véghelyi vitézeknek is a török háborúkban szerzett érdemeikre való tekintettel megengedi és pedig úgy a helvét, mint az ágostai hitvallásuaknak, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák s ebben a felsőség által is megoltalmaztassanak. A vázsonyiakhoz és pápaiakhoz intézett, teljesen megegyező szövegű rendeleteket ismerjük, ilyen volt bizonyára a légrádiaké is. (Haller í. h. 380.)

1 A légrádiak is bizonyára éltek tehát ezen jogukkal és nyomban prédikátort hívtak, Rakicsányit-e, vagy más valakit a sok bujdosó és száműzött közül, azt nem tudjuk. 1677. évi február 26-án Iharosberényből hoztak az evangélikusok egy új prédikátort s ez alkalommal a fellázadt nép állítólag berontott a r. kath. templomba, azt feldúlta s a toronyból három harangot is elvitt. Bizonyára a tőlök elvett templom és harangok lehettek ezek, mert miként nyúlhattak volna idegen vagyonhoz I. Lipót korában. (Haller, Muraközi ref. tört. i. h. 381.) Ugyanezen 1677. évben panaszolja Pekvarich Balázs légrádi plebánus Borkovich Márton zágrábi püspöknek, hogy Darabos várkapitány őt félrevezette, azt állítván, hogy a helyőrségben egyáltalán nincs már lutheránus. Holott ő kikutatta, hogy igenis van s a lutheránusok részint Kovács János gazda lakásán, részint pedig más három helyen végzik istentiszteletüket; előbb csak pitymallatkor jöttek össze, de újabban már fényes nappal a délutáni időkben is. Darabos kapitány nem akarja ezeket az összejöveteleket betiltani, hanem azt feleli, hogy addig nem intézkedik, míg erre Kollonich érsektől vagy Batthyány Kristóf tábornoktól parancsolatot nem kap. Hiszen Lipót 1675. évi rendelete védte a protestánsokat, Darabos tehát nem is léphetett fel ellenük. Pekvarich plebánus azután megtiltotta, hogy böjti napokon és pénteken húst áruljanak a várban. A lutheránusok pedig bevádolták a plebánust, hogy a temetésért és házasságkötésért igen nagy stólákat kér. (Haller i. h. 381.) A légrádi levéltárban őrzött jegyzőkönyv szerint Drasko1 Eht. Eml. 206. 311. Thury E. Adatok a gályarab lelki tört. Bpest 1912. 69.1.