Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

Semptei gencsi lelkész és esperes volt. (Eht. Eml. 80. 131. 132. Egyet, levtár la 7. 65. 67. 68. Ker. jkv. 222.) Semptei Benedek után Perlaky György ís volt lelkész Légrádon és pedig valószinűleg 1650-ben csak rövid ideig. Perlaky t 1646. a büki zsinaton surdi lelkésznek avatták fel s még 1656. aug. 16. is a surdi parochiális házban irta fennmaradt és nyomtatásban ís megjelent prédikációját. Szalóky Elek, a surdi gyülekezet monográfusa szerint Perlaky még 1659. is Surdon volt. így tehát Perlaky csak surdi működését megszakítva rövidebb ideig lelkészkedhetett a közeli Légrádon. Schmal és Hrabovszky történetírók szerint Perlaky György a légrádi véghelyen is (in confinio Légrád) volt lelkész, sőt Dávid nevű fia is itt született, akiről megbízható részletesebb adatokat is tudnak.

1 Perlaky után a lébenyszentmiklósi születésű Deselvics István személyében ismét kiváló lelkészük volt a légrádiaknak. Deselvics Győrött, Kőszegen s 1636. Wittenbergben tanult, hol mások művei elé több üdvözlő verset irt. Letenyei István esperes ajánlatára, Széchy György özvegye Homonnai Drugeth Mária Munkácsra hívta meg udvari lelkésznek. E minőségében kijavította és 1639. Lőcsén és Bártfán (egy évben két helyen is) kiadta Kegelius Fülöp latin elmélkedéseinek (Tizenkét idvességes elmélkedések) Debreceni Péter leydeni theol. hallgató által készített magyar fordítását, amelyre őt úrnője kérte fel. Deselvics azonban nem sokáig maradt Murányban, „búcsuvétlen félreállott". Széchyné 1641. ápr. 16. Letenyei István espereshez irt levelében hálátlansággal vádolja őt s barátját és kollégáját szentgyörgyi Tzuchius Mártont. Deselvics visszajött Dunántúlra. 1646ban Szentgróton volt lelkész s részt vett 1650. márc. 22. a Németgencsen tartott egyházlátogatáson. Légrádon 1651-ben találkozunk vele először s itt csakhamar esperesnek is megválasztották. Hogy mikor foglalta el lelkészi állását, nem tudjuk. Musay 1660. évi püspöki meghívója szerint is ekkor Légrádon volt esperes és Musay 1661. évi jegyzéke szerint is ő a somogyi és zalai maradékgyülekezetek esperese.

2 Már Deselvics idejére esett s ennek jelenlétében történt, hogy a légrádi születésű Ivánko Pétert Nemeskéren 1654. felavatták Tarányra (Somogy m.) lelkésznek. Ezen a zsinaton Deselvics 1 Eht Eml. 81. 135. Fabó, Monum. I. 188. Payr, A Perlakyak ároniháza 19. 2 Szabó K. Rmk. I. 686. 695. III. 1531—1534. Eht. Eml. 132. 148. 194. Adattár VI. 153. Ker. jkv. 117. 178. 222. 360. 430. 442.