Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - X. Győr és a győrmegyeí gyülekezetek.

már executiót is kértek a győri véghely ág, hítv. őrserege ellen s e célból Dallos János alispán a főszolgabiróval és esküdtekkel ki is ment a helyszínére, de „midőn ezen executiót peragálni kezdették volna, Laky Miklós, az őrsereg egyik tisztje félig kivont karddal (evaginato ad médium gladio) és ünnepélyes protestatióval repulsiot tett", vagyis a végrehajtásnak ellenállott s az ellen is protestált, hogy az ajtót, mivelhogy bekötözték volt, bemetszették. „Elvégezvén az executiót — teszi hozzá még a jegyzőkönyv — azon is solenniter protestáltak (az evang. őrsereg), hogy az pénzt, az kin ők az exequáltatott jószágot megvették volt, ki nem vittük és azzal ott őket meg nem kínáltuk". (Líszkay J. i. m. 159. 1.) Ezt a harcot ily álnokul és erőszakosan a győri evangélikusok ellen Sennyey püspök támogatásával már a jezsuiták intézték, akiknek sikerült is a pataházi imaházat hamarosan elfoglalni. Erre nézve a pozsonyi 1637/8, évi országgyűlésen a protestáns rendek már így adták elő a győriek sérelmét: „Felségednek a győri végvárban levő katonái nem csak a városban és külvárosban nem kaphatnak a r, katholikus októl templomhelyet, hanem még a vallásgyakorlat céljára általuk közös költségen Pataházán vett imaházat is hatóságilag elvették tőlük és ezt most az evang, őrseregnek nagy sérelmével a jezsuita páterokra ruházták át. Ezen felül lelkészeiket is a városba való rendes bejárástól és szent kötelességeiknek teljesítésétől eltiltják. Ha pedig valaki az evangélikusok közül elhalálozik, lelkészeiknek csak a legszigorúbb őrizet alatt szabad a városon átmenníök, hogy ilyenkor patrónusaik házaiba is be ne térjenek. Nem különben a győri káptalan ís minden városi lakosnak, nemesnek és nem nemesnek (az őrség katonáin kívül) 12 arany forint büntetésnek terhe alatt tiltotta meg, hogy keresztelések, esketések és más szent cselekvények alkalmával az evang. lelkészek szolgálatát vegyék igénybe. Szintén ily módon a mostani győri püspök (ifj. Draskovich György) két nemesi kuriálís fundust Pataházán, melyeket törvényes tulajdonosuk — mivel őt az őrségbelí katonák közös segedelmükkel szabadították ki a török fogságból — végrendeletíleg hagyott az evang. vallásgyakorlat céljaira, a szomszédjog ürügye alatt a nevezett evang. őrségtől elvenni és a vallásgyakorlatot betiltani törekszik. Sziget és Révfalu lakóit pedig (akiknek földesura volt), az ottani vallásgyakorlattól tényleg el is tiltja. (Hist. Dipl. App. 18. Zsilinszky i. m. II. 387.) Ebből látjuk, hogy a pataházi első imaház mégis a jezsui-