Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - X. Győr és a győrmegyeí gyülekezetek.
ták birtokába került. Ez már az erőszakos kapzsi és türelmetlen ifj. Draskovich György püspök (1635—1650) idejében történt, ki egy új kollégiumot (a sopronit) igért a pátereknek, ha a győri püspökséget megszerzik neki s e mellett oly fukar volt, hogy a reparációk elmulasztása miatt nem is a püspökvárban, hanem egy bérelt viskóban lakott. De az „eretnekek" ellen nagy erővel tusakodott úgy Győrött, mint Sopronban. Az országgyűlésen sok a panasz az akkori győri püspök ellen. Egyik forrás szerint a pataházi templomot le ís romboltatta volna (templum in eadem Pataháza exstructum dirui et disjici fecit), de más adat ezt nem bizonyítja. Es el akarta venni Draskovich Pataházán azt a két kuriális fundust is, melyet a török fogságból kiszabadított, ismeretlen nevű gyülekezeti tag hagyott istentiszteleti célra. E birtok miatt a gyülekezetnek hosszú pere volt Draskovich ellen. Még az 1647. évi egyezményben is a győri két protestáns felekezet kiköti egymással szemben, hogy „a pataházi jószágról való levelekhez egy ládácska, két pléhű, két kulccsal csináltassék s a győri püspök ellen folytatott perben a költség és fáradtság, valamint a nyereség és veszteség is közös legyen." 1 Végre is a linci békekötést megerősítő 1646/7. évi országgyűlés biztosított az evangélikusoknak Győrött, és pedig a város falain belül is szabad vallásgyakorlatot. A visszakövetelt templomok dolgában folyt tárgyalások idején 1647. febr. 14. írják a protestáns rendek: „Majdnem könnyezve kell megemlékeznünk a győri véghelyen levő evangélikusoknak sorsáról, akik drága hazánkért és főként eme véghelynek megmaradásáért éjjel és nappal őrt állva, sem vérüket, sem javaikat nem kímélték és mind eddig még sem volt szabadságuk arra, hogy Győr városának falain belül, vagyis saját otthonukban vallásukat gyakorolhassák és templomot építhessenek, sőt arra sem, hogy az ő hitükön levő lelkész Győr városába bemehessen. Es ugyanazon véghelybelieknek, mikor Pataházán épült templomukat még el nem foglalták, viharos időkben nagy veszedelmek közt kellett Isten igéjének hallgatása végett a Dunán átkelni s életüket nemcsak a hajótörés, hanem a gyakori török beütés miatt is kockára tenni. Minthogy pedig a bécsi békekötésben és a később hozott törvényekben a véghelyeken levő magyar katonáknak is szabad vallásgyakorlat engedtetett; ennélfogva a győri ág. hítv. evangélikusoknak is legyen szabad a város falain belül templo1 Payr, Sopron eht. 307. Hist. Dipl. App. 21. Liszkay i. fn. 14.
