Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

kisérte ki a Pócsí-kapun. Itt Barth Konrád soproni lelkész mondott felette igen szép beszédet: „Nem tudjátok-e, hogy fejedelem esett ma el az Izrael népe közül ?" (II. Sám. 3, 38.). Azután kocsira tették a koporsót, a második kocsin a testvérek és rokonok, a harmadik kocsin pedig a gyászoló özvegy ült. Serpilius János soproni városbíró ís naplójában nagy dicsérettel szól Francsicsról.

1 Az Ostffyak mellett több más főrangú és köznemes patrónusa is volt Asszonyfán az , egyháznak. így lakott itt 1618-ban Tevely Péter nemes, Ostffy Katának, Mihály lányának a férje, akihez a pápai református zsinat Tolnai Istvánt küldötte Sztáraí Krapinaí Mihály téthi lelkész ügyében. (Adattár VIII. 8.) Es az 1646. évi büki zsinaton is volt jelen egy Teveli István nevű patrónusunk. (Eht. Eml. 131.). Ezeknek, valamint a lelki tanítóknak neveit azonban már nehezebb kikutatni. Pálfy József a dunántúli evang. egyházkerület rövid történeti rajzában (az 1853. évi névtár elején) azt mondja, hogy az Ostffy család már 1522ben az evangéliumi tudományt vallotta. A különben jeles férfiú ezt az állítását alig tudta volna bebizonyítani. Asszonyfának és Csöngenek legrégibb egyházi emléke egy aranyozott díszes kehely, talapzatán a négy evangélista képeível (szárnyas ember s ugyanilyen oroszlán, bika és sas), közepén Mária Jézussal s ezzel a cseh felirattal: „Jan* Sin, Waclawa, Mlinarze * Zssiroki, Ulice". Évszám nincs rajta, valószínűleg még a huszita háborúk idejéből való. Ostffy László, Ferenc fia, udvari vitéz (1420—50) korában Tábor városánál a husziták ellen is harcolt. Ezen alapul az a feltevés, hogy a kelyhet még Ostffy László hozta magával a huszitáktól. (Pór A. i. m. Nagy Imre II. 246.). Sally György, a szomszédos Kenyéri plebánusa a XVIII. században jegyezte fel anyakönyvükbe, hogy Csatári, az asszonyfai plebánus néhány hívével együtt, kik a protestánsokhoz áttérni nem akartak, 1548-ban az eretnekek által megöletett, S Hutter Zsigmond csöngei lelkész közlése szerint a szájhagyomány is megerősíti Csatári plebánus agyonveretését. De bizonyára más oka lehetett ennek, mert a reformáció nem szorult ily erőszakos eszközökre és nem ís használt ilyeneket, R. kath. forrás tehát 1548-re teszi Asszonyfán a reformáció kezdetét. Mi ezt egy-két évtizeddel előbbre tesszük. Asszonyfán is Sár1 Balogh Gy. i. m. 56. Adattár III. 22. V. 65. VI. 178. Wittnyédi levt. II. 79. Ostffy levt. Egyet. levt. I a 7, 123. 201. Payr, Sopron eht. 497.