Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

szerint a sárvári főesperesnek (senior primarius) volt alárendelve. Később pedig a rábaközi esperességhez (melynek ez a hivatalos egyházi neve régi keletű) tartozott. De feltűnő, hogy Csepregen az 1625. évi püspökválasztó gyűlésen, melyen Kis Bertalant Brunswick Tóbiás dunáninneni püspök iktatta be hivatalába, aránylag kevés kemenesalji lelkész és patrónus volt jelen. 1628-ban is csak Mesteri s 1631-ben is csak Alsóság idegen származású lelkészei (Zdanensis és Banovicenus) vettek részt a kerületi gyűlésen. Igaz, hogy 1630-ban a csepregi zsinaton már tizenegy volt a megjelentek száma. Nagyobb szerephez csak akkor jutottak a kerületben a kemenesaljiak, midőn Körösi Imre szili esperes-lelkész halála után 1635. Baranyai Máté miskei lelkészt választották meg „rábaközi" főesperesnek, aki mellett Ferrarius András bogyoszlói lelkész segédkezett mint alesperes. Csak a linci békekötés után 1646-ban kapott Kemenesalja (trans Rabum, a Rábán túl) Rábaköztől elválva külön esperest Újvári András ostffyasszonyfai lelkész személyében. Ennek halála után 1649. jún. 15. Szentivánfalvai Benedek ikervári lelkészt választották meg kemenesalji főesperesnek. 1652-ben már ismét csak alesperese volt Kemenesaljának (Bejczi György alsósági lelkész), akinek Horváth Benedek volt a főesperese Sáron (Sárvár mellett). Ez utóbbinak halála után és ennek helyébe pedig 1657. jún. 12-én Zvonarics Sámuel szentivánfai lelkészt választották meg kemenesalji főesperesnek (in seniorem primarium Ecclarum in Kemenesallya existentium). Zvonarics mellett Joós György vázsonyi lelkész volt az alesperes, akit Musay püspök 1657. a kemenesalji egyházak látogatására küldött ki. Joós így volt Simonyiban és útjáról jegyzőkönyvet vett fel, mely azonban elveszett. 1661-ben is Zvonarics mint már nemesládonyi lelkész állott az egyházmegye élén és ekkor (1657 óta) Rábaköz helyett a veszprémi és zalai gyülekezetek tartoztak Kemenesaljához. Ebből is látni, mily ingadozók voltak akkor az esperességek határai. Az pedig ismeretes, hogy 1681 után csak három, a győri, kemenesalji és az új tolna-baranyai esperességre szorult össze az egész egyházkerület. (Ker. jkv. 325. 458. 485.) Lelkes buzgó köznemesség lakott Kemenesalján, mely az Ostffyakkal együtt bizonyára már a XVI. században korán elfogadta a reformációt s a hitehagyott mágnások üldöző keze ide nem hatott el. A pórdömölki régi bencés apátság is, mely az ellenreformáció fészke lehetett volna, a XVI. és XVII. században mintegy élőhalott tétlenségre volt kárhoztatva. Ludbreg