Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.
Pétert, ki 1556. mint kinevezett dömölki apát, az apátság jövödelmet élvezte, a már valószínűleg evang. Sennyey Bernát és Magassy Miklós nemesek is pénzzel segélyezték tanulmányaiban. (Több eset van reá, hogy már tanuló ifjak is élvezték egyes apátságok jövödelmet és a valláskülönbség eleinte még nem mindig szolgált akadályul a segélyezésben). Csak az 1674. évi nagy üldöztetés vetett véget Kemenesalján is a virágzó egyházi életnek. Az egész vidék egyházi központja Ostffyasszonyfa volt az Ostffyak ősi várával és templomával. De a többi községekben is lelkes áldozatkész nemesség, a Deömölkyek, Magassyak, Niczkyek, Sitkeyek, Káldyak, Károlyiak, Vidosok, Berzsenyiek, Radók, Mankóbüki Horváthok, Mesterházyak, Ajkayak, Rajkyak, Tevelyek, Kisfaludyak, budakeszi Weörösök, dukai Takáchok, Bárdossyak, Noszlopyak, a Babay, Győrffy, Lórántffy, Hajas, Porkoláb, Miskey család sat. védték az evangeliom ügyét. Az Ostffyak példája szerint a legtöbben készek voltak hitükért vagyonukat, sőt életüket is feláldozni. Itt a nemesség még Thököly és II. Rákóczy Ferenc idejében is fegyvert fogott a vallásszabadság oltalmára. Az ellenreformáció itt csak későn és nehezen tudott zöld ágra vergődni. Az egyházlátogató Kuzmich Péter győri kanonok nyilatkozata szerint a kemenesalji 50 faluban még 1680-ban sem volt egynek sem plébániája. 1 Ostffyasszonyfa. A kemenesalji gyülekezetek közt ennek, mint az Ostffyak ősi fészkének van legnagyobb históriai múltja. A család kún-besenyő eredetű. Pór Antalnak (Turul 1890) a szláv származásról és az Osl név eredetéről szóló mesterkélt fejtegetését legkiválóbb nyelvészeink és genealógusaink ma már megmosolyogják. Sokkal érthetőbb Nagy Gézának a Turul 1892. évfolyamában (Az Oslu nemzetség eredete 75. 1.) közölt értekezése, melyben határozottan a kún-besenyő származás mellett foglal állást. Ez bizonyítja az is, hogy középkori oklevelekben több Osl neve mellett ott a jelző : „dictus Kun", aki kunnak mondatik. (Nagy Imre, Sopron m. okit. I. 389. 1.). Nagy Géza a család első ősét Gyula kún fejedelemnek a cserhalmi ütközetből ismeretes Oslu nevű vezérében ismeri fel, kiről régi középkori forrásaink közül a Képes Krónika és a Budai Krónika is megemlékeznek. Ez utóbbiban olvassuk: „Princeps milicie paganorum nomine Oslu, qui fűit serviens Gyule, ducis Kunorum". (Cron. Budense, 128 1.) 1 Pacher D. A dömölki apátság tört. 62. 1.
