Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vas megyében.

és Péter nevű papok laktak. Szigetvár pusztulása után a falúban az egyházi emberek egyik jobbágyházát, melyben akkori időben Domokos Imre papi jobbágy és dékán lakott, tették meg prédikátori házzá. Iskolaház is volt a templomnál. A templom kelyhei, kincsei és ostyasütő vasa is Sziget pusztulásakor Domokos János dékánságában magával együtt veszett el. Rábakovácsi tehát már a XVI. században a reformációhoz pártolt. Az említett Mihály és Péter pap is valószínűleg már protestáns volt. Már az iváni zsinat 1603. Magyari István főesperest és Cziczak János jegyzőt küldte ki Kovácsiba egyházat látogatni. 1604-ben dec. 10. pedig kerületi kisgyűlés volt itt Zopori Kristóf nevű lelkészüknek peres ügyében. Zopori Németkereszturott volt rektor. 1602-ben az esperesek Nádasdy Ferencet levélben kérték, hogy Zopori illetményét fizettesse ki a keresztúri számtartóval. 1603-ban már Rábakovácsiban lehetett, mert az iváni zsinaton megintették, hogy nem szolgáltathatja ki a sakramentumokat, ha előbb a főszenior (Magyari István) fel nem avatja. Beteges hajlamú lelkész lehetett, ki a ráimádkozástól és kuruzslástól sem riadt vissza. A vizsgáló bizottság előtt maga vallotta, hogy ő a békétlen házasokat össze tudja békíteni „az fejekre és talpokra imádságot mondván." A magtalanoknak fejére és hátára is imádságot mondott, hogy gyermekük legyen. Sőt saját szavai szerint arra is volt tudománya „hogy a felhők és kőesők havasokra, kietlenekre, vadon erdőkre menjenek és az keresztyéneknek határibúi eltávozzanak". Balosai Tót Máténé, Balosai István deákné és Kosa Mihályné vallomása szerint az egyháztól való kibocsátást is megbotránkoztató módon végezte. A kisgyűlés Zoporit ezen „a saeculís omnibus inaudítum" vétkei miatt vasba verette és a főszenior rabságában tartotta, míg a nagygyűlés fog felette ítélni; addig is „az fő városokon, Sárvárott, Csepregen, Kőszegen, Pulyán, Szentmíklóson, Czenken, Ujkéren, mikor szék szolgáltatik", poenitentiát tartva Istenhez és az emberekhez kellett könyörögnie. (Ker jkv. I. 52. 70.) Az 1633. évi ápr. 21. tartott egyházlátogatáskor Körmendi János volt a lelkészük, aki 1628 óta szolgált már itt. A község bírája ekkor Réti Pál, a gondnokok Vítaris Péter és Guliach Tamás voltak az anyagyűlekezetben, Biró Mihály és Kosa Józsua pedig Csomaháza és Balosay filiákban. A földesurakat tisztjeik képviselték az egyházlátogatáson, és pedig Szentgyörgyvölgyi Bakách Farkas özvegyét Kovács Márton, Pygrányi János öz19 \