Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - V. A Batthyányak urodalmai Vas megyében.
és kínozol engemet mind húgaiddal együtt... Ne ölj meg búval, hadd éljek, míg az Isten akarja. . . egy bécsi polgár asszony jobban él az ura halála után énnálamnál. Nem hiszem, hogy világkezdetitől fogva valaki olvasott volna egy krónikában, hogy fia anyjával úgy bánt volna, mint te bántál én velem apád halála után." Csak egy mentsége van fia számára, hogy mind ezt „az ő papja" bíztatására teszi. 1 Es az ily apostatától, aki így tudott bánni az édesanyjával, mit várhattak az elhagyott hitrokonai ? Maga a piarista történetíró, Takáts Sándor ís bevallja, hogy Pázmány őt a túlzó hítbuzgóság útjára terelte. A jezsuiták a Batthyány-urodalomban már 1632. külön missziót kezdtek, mintegy 70 községben. Ezek és valószínűleg Lony Mihály voltak a főtanácsadói. A németújvári templom kulcsát 1633. ápr. 13. a szombathelyi prépost által vétette el. Majd pedig Győri István Kanizsai Pálfi németújvári ref. püspök-lelkészt egy Sankóházán (a Németújvár melletti majorban) a hamis prófétákra is célzó esketési beszéde miatt feljelentvén, Batthyány Ádám 1633. nov. 24. a tiszttartó és várkapitány által üzente neki: „János prédikátort nem akarom tovább Ujvárott szenvedni, sem másutt az én jószágomban. Mert ha itt találom, rosszul jár." Most a hívek folyamodtak lelkipásztorukért, de Batthyány dec. 2. Bécsből üzente nekik: „Mindjárást elmenjen, mert egy varga kurvafi sem tanít engem." A papok által uszított durva gróf az édesanyjával sem bánt különben. Kanizsai Pálfi püspök dec. 14. költözött el Újvárról Pápára, ahol saját háza volt. Batthyány pedig 1634. jan. 9-én adta ki hírhedt rendeletét, hogy urodalmából az összes lutheránus és kálvinista lelkészek 15 nap alatt (tél idején) kihurcolkodjanak. Ez évi ápr. 13. a bútorait szállító püspöknek ismét odaüzent Körmendre, hogy „távol járjon onnét, ha egészség kell neki." Kanizsai erre egy ősz pátriárkához méltó hangon felelt a hitehagyott, embertelen grófocskának. Ilyen nagy úrral való újjvonásra neki sem akarata, sem tehetsége nincsen. Amínemű uri kegyességgel volt ezelőtt hozzá, nem reményiette volna, hogy szíve így megkeményedhessék. „Nemhogy engemet — írja — erőtelen és nyomorult öreg embert fenyegetni kellene, de sőt inkább a Nagyságod Istenben elnyugodott atyjának jó emléke1 Hahnekamp, Magy. Konvertiták 28. Folnai F. vasvári prépost és Széchenyi Gy. veszpr. püsp. halotti beszéde. Könyvszemle 1879. 35. és 1891. 231. Tört. Tár. 1900. 56. Pázmány P. levelei II. 214. Takáts S. Zrinyi M. nev. anyja 127. 129.
