Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

Szörnyű lövéstől a népség rettenik, Trombita szóra a piarcz betelik. 16. Megismerő jel vala mindeniken, Kiknek ruháján, kiknek süvegeken, Hogy egyik-másik a harczon ne veszszen, Hanem ki-ki mind megmaradjon épen. 17. Legelsőben is a kegyetlen nemzet Kezdi vagdalni a városnak népét, Mind ifjat, vénét, ártatlan gyermekét, Keresztény vérben keveri fegyverét. 18. Nem vala nálok személyválogatás, Elfogyatkozék minden szánakodás, Hanem egyaránt lőn ott a mészárlás, Minden ember közt lőn ott a vagdalás. 19. Mert elöl-utol valakit találtak, Háznál, házkívül valakiket láttak, Áztat hol lőtték, hol pediglen vágták Es ruhájától mindjárt megfosztották. 20. A több megrémült és megrettent népség — Felállva vagyon utczán az ellenség — A ki elszalad, neki az nyereség, A ki elmarad, rettentő szörnyűség. 21. Legelőször is az alsó templomot Ostromiák szörnyen, miként egy barlangot Meggyujták, dulák, elvőuek minden jót, Kit a szegénység betakarított volt. 22. De hallj itt szörnyű, rettenetes dolgot, Mineműt soha mi szemünk nem látott, — A kereszténység mely igen elromlott! — Mit az ellenség a templomnál rontott. 23. A megholt testek fejszével vágattak, Emberi tagok ízenként hagyattak, Sokaknak szarok ágyékig nyúzattak, Iszonyú móddal ők mészároltattak. 24. Kik az toronyban felmentenek vala, Azokat hitre alá hivták vala. Szónak hivének, alá jöttek vala, De veszélyökre alá szálltak vala. 25. Mert az ellenség itt mást gondol vala, Hogy szegényeket bérekesztik vala, Ottan csak egy kevés idő elmúlva Mind egytől-egyig lőnek levágatva.