Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. október - Ifjúsági irodalmunk - Dr. Sebestyénné Fehér Klára: Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza

17

31 többieknél ügyetlenebbnek vélik magukat, kiegyensúlyozatlan serdülő ifjúságnál, akik túl érzékenyek és zárkózottak, vagy szertelenségük, ener- ,:giafeleslcgük észrevétlen és természetes levezetése a mozgás — ilyeneknél alkalmazzuk ezt a tanítási rendszert.

3. Harmadik az. esztétikai szempont. Itt az a célunk, hogy a mez- _gás ne csak célszerű, hanem szép is legyen. Olyan növendékek tanítása tartozik ide, akik már előtanulmányokkal rendelkeznek s akikben nem «egyéniség. Van önálló mondanivalójuk és azt egyéni módon tudják kifejezésre juttatni.

Eddigi tapasztalatom során állíthatom, hogy nincs olyan egyén, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül, akihez valamelyik módszer alkalmazásával ne férkőzhetnénk közelebb.' akinek a mozgás ne jelentene felszabadulást és örömet és ezen keresztül ne tudnánk őt pedagógiailag Jielyes útra terelni.

Nyugodtan mondhat juk tehát, hegy a szakszerű mczdulatművészt ti oktatásnak igen komoly pedagógiai jelentősége van.

Hauser Henriette.

___IFJÚSÁGI IRODALMUNK

K

ököjszi és Bobojsza

Törölt Sándor Stönyvc

Van Szabó Lőrincnek egy közismert verse, a címe: Lóci óriás lesz. _A versnek körülbelül ez a tartalmi mondanivalója: Lóci, a kisgyerek, elviselhetetlenül „rossz.” Lerántja az asztalterítőt, toporzékol, kiabál, rom, tör és zúz. Szóval: enfant terrible és senki sem érti; hogy miért. Az apa megpróbálja megérteni. Leguggol Lóéihoz és a gyermek horizontjából próbál felkukucskálni egyéb magasabb horizontokba. És hírt:len megérti, miért „rossz” a gyermek. Rossz, mert rettenetes kicsinek lenni. Le kell ráhtania az asztalterítőt, mert különben nem éri el a rajta lévő tárgyakat. Fel kell borítania a széket, mert állva túlmagas neki. Egyszóval rendetlenséget kell teremtenie a felnőttek világában, hogy rend legyen a magáéban. Persze nem bír a felnőttekkel s ezért ront, bont, tör és zúz, ezért rossz. .A gyermek nívójára (itt fizikai értelemben) helyezkedett apa szívét elönti .a szánalom s egyben a felszabadítók mámoros érzése. Lóéit egy sámáni mozdulattal a magasba lendíti, fel, fel a tárgyak, sőt sajátmaga fölé, Lóci pedig megbékülve, a jógyermekek mosolyával mosolyog — legalább is addig, míg „óriás” s míg tart óriás voltának mámoros emléke.

*

így, a gyermek színvonalára „leereszkedve” látja és láttatja Török Sándor is a világot a „Kököjszl és Bobojszá’ -ban. Csakhogy míg Szabó Lőrinc elviselhetetlennek tartja az „alacsony” nívót és a „szűk” horizontot, «addig Török épp ezt a világot: a gyermek világát állíttatja és irigyelted