Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. október - Ifjúsági irodalmunk - Dr. Sebestyénné Fehér Klára: Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza

meg velünk. A könyv főszereplőjéről, Andrisról minden kicsisége mellett is az az érzésünk, hogy ő az igazi, ő az óriás. Valami sokkal tágabb. sokkal szabadabb, szélesebb és nyugodtabb ütemű világnak a követe ő ebben a felnőttek által szűkké és idegessé tett világban. Andrisban nincs meg a pclgárosulás hajlama. Naivan és boldogan él a saját világában, annak épkézláb, teljes, nem a mi élszűkített világunkba való igényeivel kicsi szívében. Az ő nagy, naiv álmai gazdagabbak, irigylésre méltóbbak s életre valóbbak is, mint az elszegényített felnőttek „fontos” élete. Ezi érzi az ember minden fejezetében, minden sorában s ezzel a sóhajtással zárja be a könyvet: ..Szegény felnőttek.”

„Igen” — mondja sok megértéssel és kevés lelkesedéssel e sorok olvasója. Nem ritka mostanában az ilyen író s nem is egészen új, hiszen már Rousseau is beszélt valami olyasmiről, amit a közelmúltban ez alatt a címszó alatt emlegetünk, hogy „őfelsége a gyermek” s mindenki tudta, mit illik rajta érteni s hogyan illik vele kapcsolatban állást foglalni. Szép. de már unjuk egy kicsit, megható, de köztudomású, hogy ez sem megoldás, hiszen végre is nem maradhatunk örökké gyermekek, s akármeny- nyire szeretnénk is az ellenkezőjét néha, a gyermekek is megnőnek egyszer. Mire való hát ennek a több fejjel alacsonyabb világnak a kiván- fatása? Török Sándor nem volna igazi költő, ha erre a kérdésre iskolásán megfogalmazható precíz feleletet tudna adni. Miért kívántatja, áhíttatja, irígyelteti velünk a gyermek világát és magát a gyermeket? Miért bíbelődik maga is megnedvesedett szemmel, meghatottan kalapáló szívvel azzal a kérdéssel, hogy:

„Miért növünk nagyra Behavazva, fagyva Ha a hideg Duna zúg,

kisemberkék népe, x

Elet szemefénye

Miért leszünk nagy, rossz fiúk?"

Miért nem lendíti ő is a magasba Andrist, mint Szabó Lőrinc Lóciját? Miért nézi féltékeny szemmel, hogy Andris egyre inkább elszakad a két manó-játszótárstól, Kökölyszitől és Bobojszától? Miért, miért ?Nincs erre precíz, fontoskodó, iskolásán megfogalmazható felelet a könyvben. S mégis egyre felel Török Sándor errs a kérdésre. Sokszor csak szégyenlősen, az olvasó keményszívúsége elől bujkálva a sorok között. Majd elkapja a vallomás melegsége, s nem óvatoskodva, nem törődve egyéb véleményekkel, félelmekkel, elmondja a gyermekekről a maga nyelvén az egyetlen lényegest, azt, hogy: „ilyeneké a mennyeknek országa.” Ezért érdemes elolvasni ezt a könyvet, akár a magunk gyönyörűségére, akár egy köztünk vagy velünk élő Andris szórakoztatására. Hiszen az író is kétfajta közönségnek dedikálta: egészen kisgyermekeknek és egészen felnőtteknek.

Dr. Sebestyénné Fehér Klára.