Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. október - Időszerű kérdéseink - Kautzky Norbert: Valamit az egyházi színjátszásról
6 Természetesen a túlzásoktól és erőszakolt utalásoktól tartózkodni kell. Nem lehet, de nem is szükséges minden tanítási egységnél mindenáron kapcsolatot keresni a Bibliával. Tudom, hogy nem új a felvetett gondolat, meg vagyok győződve, hogy kartársaim közül sokan eddig is ebben a szellemben nevelték a reájuk bízott gyermekeket. Mégis szükséges' e gondolat ébrentartása, fejlesztése. Kartársaim szíves hozzászólását kérem. Mc/rschaUcó Jenő.. Valamit az egyházi színjátszásról Beszélni kell róla, mert van. Falvakban, városokban, ahol csak járunk, élénk színjátszó kultúra nyomait fedezhetjük lfel. Éppen azért, mert ilyen általános, kell foglalkozni vele kissé közelebbről. Egylházi azért, mert ifjúsági egyesületek, egyházi körök tagjai, lelkészek, tanítók, vagy hozzáértőbb egyének vezetésével folytatják. Természetesen megjegyezzük, hogy műkedvelő színjátszásról beszélünk, amelyet laikusok vezetnek és játszanak. Nagyon sokan feleslegesnek tartják. Nem akarom azt mondani, hogy nincs igazuk, inkább vizsgáljuk meg, hogy mi a jelenlegi helyzet és mi tulajdonképen az egyházi színjátszás rendeltetése. Kétféle irányzatot mutat nálunk az egylházi színjátszás. Az egyikr operetteket, tréfás jeleneteket, könnyű vígjátékokat ad elő, egészen a kabaréig; a másik: házilag szerkesztett, vagy nyomtatásban megjelent vallásos tárgyú darabokat játszik, amelyek közül alig van egy pár, amely megfelelően szolgálná a célt. Ugyanis témájában, kidolgozásában naivan vallásos, tele bibliai idézetekkel, s nem ,,színházat játszik”, hanem prédikációt, erkölcsi életnézetet dolgoz. fel párbeszédes alakban. Ezt a „színészek” és a közönség (előbb a közönség) egyaránt rövidesen megunja. Nem művészet egyik sem, nem egylházi, nem látja meg azt a hatalmas nevelő eszközt, amely „a játékban”, a ..színjátékban” adva van. A játék az ember ősf ösztöne, nem szabad elfojtani, lehetetlen és gyökérlelen kifogásokkal félretenni, mert megfelelő irányítás mellett értékes lehet. Most már vizsgáljuk meg egészen közelről az egyházi színjátszás célját. Nem akarom itt merev szabály-sorok közé rejteni a lényeget, hanem röviden érzékeltetem azt a lelkiséget, amely állhalja és termékennyé teszi. Az egyházi színjátszás Is tanít, Iha tetszik, prédikál, de eszközei mások- Ezt egyszer és mindenkorra meg kell látnunk. Elsősorban „művészet”, még iha műkedvelés is. Nem szabad félnünk ettől a szótól, ez nem egyenlő a „világgal”, ez Tslentöi kapott adomány, amely a maga kifinomult formáival behatol az emberi lét sűrűségébe, életek sokszor érthetetlen alakulását életszerűen tolmácsolja és magyarázza. Nem kontra egyház, kontra prédikáció akar lenni, hanem közös célt: „embereket Istenihez vezetni”, más (szközze! szolgálja. Ezért egvV.zi. A színjátszásban két elem ta’álkozik: a drámairodalom, és az interpretáló (közvetítő) művészet.
