Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. október - Időszerű kérdéseink - Kautzky Norbert: Valamit az egyházi színjátszásról
7 Nekünk egyházi drámairodalmunk nincs. Ezt nyugodtan elmondhatjuk. Színdarabok, amelyek most közkézen forognak, különböző egyesületek, intézmények kiadásában, kilométerekkel lemaradtak a fejlődésiben. Ma már a falusi ifjúság is ,,többet” kíván. Ezek a darabok naivan nézik a helyzetet, nem kívánnak elmélyülést, felszínesek, így természetes, ihogy a közönség, amely különböző okokból megnézi őket (az előadók rokonsága, „akik így is, úgy is ott vannak” népes táboira stb.) elnézően mosolyog, mint akinek minden mindegy, és úgysem vár az „egyháztól” jobbat. Ez általános kép. Sehol sem annyira műkedvelő ízű és nívótlan a színjátszás, mint nálunk. Ennek 80 °/n-ban a darab-hiány az oka. Ezen pedig segíteni kell. Minden erővel elő kell mozdítani, hogy jó darabok kerüljenek felszínre. A Luther Társaság lenne erre legjogosultabb, hogy központilag kezébe vegye ezt a kérdést. Dráma-pályázat kiírása, az Diók összegyűjtése, az előadásna-oktatás irányítása ezt nagyban elősegítené. Komolyan kell számolnunk ezzel a kérdéssel, mert az előadócsoportok epekedve várják a jó darabokat. A közönség is — mert van közönsége ezeknek az előadásoknak — művészetet kíván. Nem küldhetjük el azzal, hogy menjenek a nagy színházakba, ha művészetet akarnak kapni, mert jól tudjuk, bogy a Sátán mennyire megszállta ezt a terepet is, fertőz, rombol. Nekünk kell minél többet nyújtanunk. Nem felesleges tehát, hanem egyenesen szükséges. Az egyházi újság, és szépirodalmunk mellett az egyházi színjátszás — a drámairodalom is várja, hogy végre valalhára feltámasszák. Kautzky Norbert. A Szerkesztő hozzászólása örömmel közöljük ezt a cikket és a következőket fűzzük hozzá Az egyházi színjátszás kérdéséről valóban sürgősen beszélni kell, mert ami ezen a téren uralkodik az minden kritikán aluli. Ma, mikor a Szabadművelődési mozgalom révén lassankint — hála Istennek — olyan műveltség kezd terjedni népünk között, ami azelőtt a Nemzeti Színiház .tájékán is alig volt italálható, szégyen és csúfos felsülés „egyházi színjátszásunk színvonala. Hadd egészítsük ki néhány tétellel a cikkben mondottakat: A művészetnek (iroda’omnak) csak egy mértéke van: önmaga. Az, hogv szép, művészi, irodalmi legyen Mindenféle megrendelésre, programm- szerűen készült irodalmi, művészi termék (hamis, elveszti himporát. Nincs propagandaművészeit. Ez persze nem jelenti azt, hogy az írónak nem lelhet tendenciája, szándéka, világnézete. Mindegyiknek van, csak ez természetes magatartásként formálja művészi munkáját s nem követ el rajt erőszakot. Nincsen tehát u. n. „vallásos” irodalom sem. lAzoik a termékek, amik tclbib- nvire ilyen címen megjelennek, általában egyenértékűek a nem vallásos ponyvával. Aki. nem született írónak az ne vegyen tollat a kezébe, mégoly ..buzgó” szándékkal se. Ezért a Luther Társaság által irányított dráma-pályázat kiírását nem tartom szerencsésnek. Megrendelésre nem lehet írni, imégkevésbfoé írókat „gyűjteni”. 'Ellenben — bála Istennek — vannak igazi íróink s jó darabjaink, amiknek van olyan mondanivalója. mit meg kell hallanunk s (tovább kell adnunk. Persze, ezek nem u. n. „evangéliumi darabok” — ilyenek t. i. egyáltalán nincsenek. A színpad nem szószék s a kultúrterem nem teniDlo.m, ne keverjük a dolgokat. Az más dolog, hogy Isten néha sokkal inkább szól és megragad egy igazi darabon
