Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. március - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Groó Gyula: Haladás és kereszténység
219 Az első emberek tudatlanok és nyomorultak voltak, de utódaik haladása az iparban ugyanannyi rosszat, mint jó hozott és megnövelte fajunk szenvedéseit és nyomorúságait, ép úgy, mint hatalmát és jólétét... A népek kölcsönös gyűlölködésének és irigységének egyöntetű volta eléggé mutatja, hogy mi féle haladás az, ami felé töritek.“ 3 Mi ez? Kultúrpesszimizmus? És ha az, osztja a kérész- tyénség ezt a felfogást? A keresztyénség nem derűlátó és nem borúlátó, hanem realista. Éppen ezért minden fellengzés nélkül, józanul látja a világ sorát — a kijelentés fényében. A kijelentés pedig azt mondja, hogy a világot Isten teremtette, a világ azonban elszakadt Istentől s ez a bűn. Ezért bukdá esői vereségből vereségbe, ezért hiúsul meg minden gyökeres megjavításra törekvő igyekezet. Nincs felfelé ívelő haladás, legfeljebb hullámvonal s a végén egy egyetemes katasztrófa áll. A kijelentés azonban arról is szól, hogy Isten a tőle elszakadt világot nem hagyta magára, hanem a Jézus Krisztusban új, vele való közösség lehetőségét adta neki. Ez az új vitáé azonban: az Istennel helyreállított közösség új világa csak a. mostaninak az elmúlása után, az ítélet mélységén keresztül, mint új teremtés, felülről leszálló csoda valósul meg. Nem emberi fejlődés, igyekezet gyümölcse, hanem isteni ajándék. Addig is azonban, amíg ez bekövetkezik, Isten ezt a mostan i világot is kezében tartja. Fenntartó és kormányzó kegyelmének jeleit nyilvánítja s a Jézus Krisztusban lett, most ugyan még elrejtett megváltás erői is működnek már ebben a világiban is. Isten meghirdette országának közeledtét: „Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa!“4 Mivel országa, uralnia útban van hozzánk, azért kell megtérnünk: egyedül Őt szolgálnunk, uralmát szóval, tettel hirdetnünk, dicsőségét növelnünk. Ez az oka annak, hogy a keresztyén embertől mi sem áll távolabb, mint hogy passzív tétlenséggel szemlélje a világ folyását. Éppen azért, mert a világ a gonoszságban vesztegel (I. Janos 5, 19), s mert Isten harcot hirdetett a bűn ellen — azért jött az Istennek fia, hogy az ördög munkáit lerontsa (I. János 3, 8).— a keresztyén ember ennek a harcnak, a bűn és következményei elleni küzdelemnek fáradhatatlan harcosé és munkása. Teljes erejével küzd — elsősorban önmagában s azután környezetében is — az önzés, erőszak, hazugság, elnyomás, embertelenség ellen. Az igazi humánuip hordozója, mert minden emberben az Istentől teremtett életet látja és védi. Vallja, hogy az emberi méltóság alapja: Istentől terem- tettségünk és felelősségre elhivatottságunk tudata, melynek
