Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. március - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Groó Gyula: Haladás és kereszténység
220 minden ember egyformán részese Isten előtt. A keresztyén ember az igazság és jog őrizője kell legyen, hiszen Isten az igazság és jog egyetlen forrása.'A keresztyén embernek tehát mindent el kell követnie, hogy már itt ebben az időben s ezen a földön emberhez: Isten teremtményéhez, a megváltás örököséhez méltó állapotok legyenek, hogy az élet alapvető lehetőségei : mindennapi kenyér, hajlék és jogai: szabadság, művelődés biztosíttassanak. Valahányszor a keresztyénség s annak szervezett történeti formája, az egyház, a történelem folyamán nem ezt tette. vétkezett! Vétkezett, amikor összeszövődött az éppen fennálló társadalmi renddel, szokásokkal, intézményekkel és azokat szentesítette olyan jelenségeikkel együtt, amik Isten nyilvánvaló törvényeinek és akaratának ellene mondanak.5 Vétkezett, amikor nem teljesítette a prófétai igehirdetés szolgálatát a hatalmasokkal szmben, amikor Urának néma kutyája volt, pedig csaholnia kellett volna! Az egyházat a hűtlenségnek ez a veszedelme nemcsak a középkorban fenyegette — és ejtette el —-, s nemcsak a hűbéri-rendi feudális társadalom csábításainak engedelmeskedő pápaságban, hanem a protestantizmusban is. A lutheri tartományi egyházkormányzat (Landesherrliche Kirchenregiment) szerencsétlen szükségmegoldása a nácizmusban — tehát közel 400 év múlva! — hozott keserű gvümölcsöket; sok tekintetben itt keresendő a német evangélikusság végzetes impotenciája. A kálvini keresztyénség sillogizmus practicusa a gyakorlatban az amerikai egyházi életben eredményezte az elvilá- giasodás megdöbbentő példáit. Protestáns voltunk nem biztosíték az eltévelyedés ellen, hanem a semper reformári, az örökös reformáció állandó kötelezettsége. Hierarchizmus, klerika- lizmus, nepotizmus, simonia, ultramontanizmus bizonnyal nemcsupán egyháztörténeti rekvizítumok s a múlt sötét emlékei s talán egy lezárult korszak'jelenségei s — ez a legnagyobb tévedés! — talán csak egy felekezetet fenyegető és jellemző betegségek, hanem az egész keresztyénséget, minden tagjában szüntelen fertőző nyavalyák, melyek elhárítására mindig és mindenütt készen kell állanunk. Az állandó reformáció szükségét és kötelezettségét valló és vállaló s gyakorló egyház ilyen értelemben a világ leghaladóbb közössége. Hiszen mindig kapható minden jóra, sőt maga hirdetője és gyakorlója az igazán jónak: Isten szent akaratának. Nem hisz ugyan az emberiség önerejéből való haladásában, annál inkább bízik azonban Isten erejében. Ebben bízva száll síkra az emberibb életért, a bűn, betegség, halál, nyomor, igazságtalanság éllen, hogy több legyen a mosoly s kevesebb
