Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Zaoher Lajos: Az evangélikus tanítóság problémái
szerint kevesen vagyunk ahhoz, hogy két folyóiratot is fenntartsunk. Meg kell találni a megoldást arra nézve, hogy az egy forrásból ne két kézzeí. és ne két pohárral igyunk egyszerre8. Az iskolák vezetésében — egyes helyeken az iskolaszéki elnökök határtalan jogkörrel ruházzák fel magukat. Taszta és félremagyarázhatatlan helyzetet kell teremteni ezen a téren is. Meg kell húzni a vonalat: itt a határ ! 9. Az általános iskola oktatási nívójának emelését tanfolyamok rendezésével biztosítják. Megkezdődik a tanítóság átképzése, amely bizonyára nemcsak szellemi tekintetben fog előbhrejutást jelenteni iskolának és tanítónak egyaránt, hanem anyagi téren is jelentkezni fog majd ennek a gyümölcse a tanítóság számára. Eminens érdeke egyházunknak, hogy tanfolyamokon ott legyenek iskoláink tanítói. Anyagi vonal. 1. .4 tanítói és kántori javadalmak ,,szétválasztása” megtörtént. Most nem beszélek arról, hogy néhol nem sok jóindulat nyilvánult meg a szétválasztásnál. Szóvá kell azonban tennem azt, hogy fiók helyen nincs olyan javadalom, hogy az egyházi helyi hozzájárulást meg lehetne, vagy lehetett volna osztani. A megoldatlan helyzet így állandó és fájdalmas tövisként fészkel a nyilván hátrányos helyzetben lévő .taíntó szívében! Megoldásra váró kérdést 2. Az igazgatói pótdíj kérdése is nyitott probléma állami és egyházi tekintetben egyaránt. Ma sok helyütt — nagy iskoláknál — az igazgatók alacsony óraszámmal tanítanák. Ez azonban még nem jelenti a kérdés rendezését. Az igazgatói pótdíj biztosítása a fenntartó kötelezettségeihez tartozott. Mi törtéhne, tha egyszer az állami rendelkezések megjelenése előtt átmeneti intézkedés születne meg egyházi kezdeményezésre? 3. A tanítóság jóléti intézményeinek fenntartása normális gazdasági élet idején is nehéz feladat volt. Még több nehézség adódott a háborús károsodások révén. Örvendetes jelenség a svéd evangélikus tanítóság mellénk- állása. Egy nehéz probléma, — a révfülöpi üdiilöház helyreállításának kérdése, — oldódik meg segítségükkel* * * Az egyház veteményeskertnek szokta nevezni az iskolát. Amíg úgy gondozták, mint veteményeskertet, bizonyára meg is hozta a kellő gyümölcsöt, a várt termést. Az iskola az egyház belső megerősödését és a kifelé való erőteljes fejlődését biztosította. Ez volna egyházi szempontból ma is egyik .feladata az evangélikus iskolának. Az egyház belső megújhodásának tényezője azonban csak úgy lehet az iskola, ha erre a feladatra beleépül az egyház testébe. Ma az a valóság, hogy az iskola külső szerve az egyháznak. Ebben a tekintetben is meg kell történnie a szükséges változásnak, mert a mai elhelyezkedése mellett az iskola csak „i,elleg”-ként hordozza magán az egyház bélyegét. Hol a hiba, mi a megoldás? Keressük meg ! Zacher Lajos.
