Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Molnár Béla: Új iskolák új lehetőségek: Dolgozók iskolája
20 « y Üj iskolák—új lehetőségek: Dolgozók iskolája A mostanában életrehívott iskolai reformintézkedések közül kétségkívül a „Dolgozók iskolája“ elnevezésű iskolatípus a legjelentősebbe Jelentőségét annak a körülménynek köszönheti, hogy olyan tömegek számára tette lehetővé a rendszeres, iskolai ismert szerzést, akik a gyermekkori iskoláztatás hiányait eddig csupán önképzés útján, tehát többé-kevésbé rendszertelenül pótolhatták, vagy pedig az iskolai magántanulói intézmény nagyon drága — és legtöbbször meglehetősen bizonytalan — útját választhatták- Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az ország lakosságának mily csekély töredéke végzett a mindenütt — vagy legalább is elvben mindenütt — meglelhető és kötelező népiskolánál többet, akkor a dolgozók iskolájának eddig csupán szerény, de azért mégis biztató kezdetét csak örömmel lehet üdvözölniA dolgozók iskoláiról eddig napvilágot látott statisztikai közlések szerint egyházunk is részt kért ebből az új kulturmunka- területből, hiszen mindig egyik főfeladatának, lényegéből fakadó • ' •gúláinak us<» intette iúve.üek az iskoláztatást; hogy ezt mekkora mértékben teljesítette, annak adatai eléggé közismertek. Nem lehet és nem szabad más állásponton lennie a dolgozók iskolája kérdésében sem. Ha tehát azt látjuk, hogy ennél az iskolatípusnál- az evangélikus iskolák nem érik el azt a számarányt, amely számarányra más iskolatipr.srkmál oly nagyon szeretőik hivatkozni, akkor ebből csak egy kötelesség fakadhat: felismerni azt, hogy itt még nem tettünk eleget kötelességünknek. Azt mondottuk, hogy a dolgozók iskoláinak száma még csak Hcsiny kezdeí ;t jelent; látnunk kell azonban azokat a nehézségeket : amelyek — a kezdet nehézségeitől eltekintve, — mindig aránylag szűk térre fogják korlátozni a dolgozók iskoláinak létszámát- Az első és leghatalmasabb korlátozó tényező kétségtelenül a „kultur szomj“ hiánya■ Az iskolázatlan tömegek túlnyomó többsége nem érzi a szükségét annak, hogy ismereteit rendszeresen, iskolai munkával bővítse- s ezáltal tágabb látókörhöz jusson- Még akikben él is kisebb-nagyobb mértékben az ismeretszerzés vágya, azok is nagyrészt megelégszenek azzal, hogy önképzés útján, tehát gyakran bizony a szükséges alapismeretek hijján — és éppen ezért vajmi kis eredménnyel — bővítsék ismereteiket- Annak a tömegnek a száma, amelyre a dolgozók iskolája eredményesen számíthat, tehát meglehetősen szűkkörű. De ez a szűk kör is csak abban az esetben fo^ja a dolgozók iskoláját felkeresni, ha teheti, ha 1 k'helyén vagy annak közvetlen közelében vau olyan döluozók iskolája, amely érdeklődési körének, művelődési vágyai irányának, k ü’.ötv életcéljának megfej'. Be 1110." ha ez a feltétel is megvan, akkor is felbukkanhat egy újabb nehézség: a felnőtt, munkában élő ember munkaidejével és munkabírásával hogyan egyeztethető össze a dolgozók iskolájának megfeszített munkát és sokszor minden percnyi szabad időtől való lemondást kívánó munkaütemei!
