Evangélikus Nevelő 1947-1948

1947. október - Evangéliumi neveléstudomány - Groó Gyula: Az ember

3

magatartást bírálja el Isten az ítéletkor (Máté 25, 31—46). A bűnért felelősek vagyunk, számot kell adnunkA bűn azonban nem pusztán úgy tapad hozzánk, mint valamely rossz szokás, amelytől egy kis jó akarattal meg lehet szabadulni. Nem is csupán á jó ismeretének hiánya, amit felvilágosítással el lehet oszlatni. Nemcsak vétkezünk, hanem bűnösök is vagyunk: egész létünket meghatározza a bűn. Természetünkké vált, hajlamunk van reá (Rónia 3, 9—23). Ez az állapot minden emberre egyetemesen kiterjed s valóságos rabság, amiből a magunk erejéből nem szabadulhatunk. (Róma 7, 14—24). Mint a ragadozó állat természete, mint az öröklött betegség hajlama bennünk van és átjár egészen (Jeremiás 13, 23).

Az ember alapviszonyának ez a megromlása magával hozza és eredményezi a meghasonlást önmagával, embertársaival és az egész világgal. Kain és Ábel, Bábel s a Vízözön ennek a helyzetnek páratlan bibliai illusztrációi. Isten teremtett világának eredeti állapotát a békesség jellemezte: szeretet kapcsolta egymáshoz az élőlényeket és a félelem ismeretlen volt (I. Mózes 2). A bűnbeesés után ennek az állapotnak a helyébe a félelem és kölcsönös gyűlölet lép (I. Mózes 9, 2—6.)

Az emberiség bűnös állapota — tapasztalati tény. A világ- történelem, a nemzetek, családok, társadalmak s a magunk élete: sajnálatos és borzalmas szemléleti anyagot bőséggel nyújt. A háborúk, ú. n. gazdasági válságok, politikai viszályok, családi tragédiák, összeroppant és elvetett életek, a tömérdek, világi törvények által is tilos és üldözött, vétek, stb. kényszerítő erővel követelik a biblia bűnről való tanításának elismerését. Mindaz az esetenkénti és egyes jó, szép és nemes, ami az emberi életben akad ezt nem cáfolja sőt inkább kivételként erősíti a szabályt. A legmegdöbbentőbb, hogy épp az emberiség legnagyobbjainak életében látjuk a gonosszal való vívódást, minek legtisztább pillanataiban elemi erővel tör fel az Isten-kérdés (pl. Ady élete!). Gyakran ép a legtisztább szándékok fordulnak visszájára, a legnagyobb alkotások hordozzák magukon a pusztulás bélyegét. S az élet és történelem alaposabb ismerete is arról győz meg, hogy a jónak látszó indulatok és nemes tettek mögött is sokszor alantas rugók húzódnak meg.'' Mindez valami démoni vonást mutat s a személyes szellemi gonoszból szóló bibliai tanításra utal. Az emberi élet lényege romlott meg, irányvonala hamis, amikor értelmét és célját önmagában keresi és véli megtalálni s végzetes önimádat boszorkánykörében önmaga körül kering.

Mi maradt már most meg az ember I. k. teremtetiség’ébö 1 ? Megmaradt az a tény, hogy az ember Isten teremtménye. Tehát továbbra is és mindenképpen felelős Istennek, felslősségrevonható. Hangzik feléje az „Ádám hol vagy?“ Akármit válaszol is Isten szavára: ha tagad, ha mentegetőzik, ha elrejtőzik, vagy ha hallatlanná teszi azt — Isten megszólította s erre egyszer felelettel s ezert egyszer felelősséggel tartozó teremtménye.