Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. augusztus - Fórum - Gádor András: A vallástanító lelkész existenciális kérdései
12 1. A zsinati törvények vonatkozó rendelkezéseit a gyakorlatban Is megvalósítani. 2. Valóban érvényt szerezni a vallástanító-lelkész lelkész! jellegének. 3. Mint a gyülekezet tanulóifjúsága lelkészének azonos erkölcsi és anyagi elbírálását. É's itt jutunk, last but not least az egyik legsúlyosabb problémához. És ez: 2. A vallástanító lelkész anyagi helyzete. Alapot ennek a problémának tárgyalásához az eddig elmondottak nyújtanak. A probléma oly sokoldalú, a jogos, vagy vélt sérelem, a mellőzés is annyi, hogy először leszögezzük a jelen, való helyzetet és azután vázolni próbálom, hogy miért nem kielégítő ez, és mi a kívánságunk. A jelen helyzet az, bogy a zsinati törvény, ipint a fentiekben láttuk, elismeri, sőt hangsúlyozza a vallástaníté.leikész önálló lelkészi jellegét, lelkészi kötelességeit, de amikor a javadalmazásáról van szó, egyszerűen mint tanítót, ill. tanárt bírálja el. E. T. IV. t. c. 30. §,: ,,a 24. §-ban megnevezett nevelőintézetekben és iskolákban (nem egyházi iskolák) a vallástanítás költségeit elsősorban az iskolafientartó viseli.” A gyakorlat, ban ez azt jelenti, hogy a vallástanító lelkész tanítói vagy tanári fizet test kap, noha ugyanakkor nemcsak tanítói vagy tanári, hanem, mint már említettem, ezen felül, lelkészi, igehirdetői, belmissziói, ifjúsági stb. munkát is végez. Igaz, hogy ennek a többletmunkának a fejében a Pesti Ev. Egyházközség pl. hiványilag biztosítja vallástanítói részére azt a. bónumot, hogy bármely fokon tanítson is a vallástanító.lelkész, — elemi, polgári stb., — fizetését az ugyanannyi szolgálati idővel rendelkező pesti evangélikus gimnáziumi fizetésre egészíti ki. Tehát: plusz munkánk fejében bónumként kapjuk, hogy elérhetjük a tanári fizetést. De még ez is látszólagos, mert, a tanár szolgálati ideje tanári működésének kezdetétől számít, ezzel szemben a vallástanitó-lelkész szolgálati idejébe nem számít be a segédlelkészi szolgálat, amit nem Pesten végzett, ha ez mindjárt 15 esztendő is! Ezt a vallástanító-lelkésszel szemben nem méltányos hanem méltánytalan kedvezésnek tartom! Mert nézzük csak: tény, hogy nem tanárok, hanem lelkészek vagyunk; tény, hogy több és más igényt támaszt velünk szemben az egyház, mint a tanárokkal szemben. A zsinati törvény nem önálló tanári tisztet, hanem önálló lelkészi tisztet említ. Kívánatosnak tűnik hát, hogy javadalmazásunknál se a tanárokhoz, hanem a lelkészekhez mérjenek bennünket! Mert mi is a helyzet a jelen esetben? Az, hogy az előzetes státusrendezés következtében hitványunkban bónumként megjelölt fizetéskiegészítés a tanári fizetés mértékéig csak eszmei juttatás nem egy esetben! Mert az állam és a főváros gavalléro- sabb az egyházi alkalmazottakkal szemben, mint maga az egyház. Az iskolafentartótól nyújtott fizetés tehát eléri nem egy esetben azt az összeget, melyre az egyház a fizetést kiegészítené. Itt hát az ideje, hogy az egyházközség megfontolás tárgyává tegye, hogy hogyan nyújtson viszontszolgáltatást azért a szolgálatért a vallástanító.lelkésznek, melyet a többi, hasonló fizetésű világi tanárok munkáján felül, mint többletmunkát végez. —a .
