Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. június - Időszerű kérdések - Groó Gyula: A faji kérdés a nevelésben
295 Időszerű kérdések A J A faji kérdés a nevelésben Korunk egyik izgató és nehéz kérdése az ú. n. faji kérdés. A nevelésnek, ha igazi feladatai elől nem akar kitérni, éppen azokkal a kérdésekkel kell foglalkozni, amelyek a~kor köztudatát foglalkoztatják. Hiszen csak így tud közrehatni abban, hogy a felnövekvő új nemzedék megkísérelje azoknak a kérdéseknek a megoldását amik az atyák életét megnehezítették. Ahogyan megkíséreltük a nemi kérdést több oldalról megvilágítva a nevelők elé vinni, úgy tesszük most a faji kérdéssel is. Most azonban először a teológus szólal meg s Isién igéje fényében keresi a helyes látást. Azt véli azonban, hogy amit mondani fog, azt minden hívő keresztyén embernek vele lehet, sőt kell mondania. 1. Isten nem teremtett fajokat. Nem igaz tehát az, hogy a fajokban a teremtő Isten akaratát, vagy éppen bölcseségét szemlélhetjük, melyei? mint egy világzenekar tagjai harmonikusan egészítik ki egymást. Ez a nézet hazug és egy megtévedt teológia terméke volt, amelyik a meglevő dolgokból akarta leolvasni Isten akaratát (ú. n. természeti teológia), pedig azt csak Istennek a Jézus -Krisztusban kijelentett és számunkra egyedül az ó- és újtestamentomi szentírásban hozzáférhető igéjében találhatjuk meg. Ebből az igéből pedig az tűnik ki, hogy Isten csak embereket teremtett, férfit és nőt, de sem magyart, sem angolt, sem kínait nem teremtett. A fajok megléte tehát Isten teremtő akaratára nem vezethető vissza. 2. A fajok megléte a hűn egyik végzetes következménye. Az a a szakadás, amely az embert Istentől elválasztotta, megmérgezte az embernek a másik emberhez való viszonyát is. így a férfiiá és nő viszonyát (nemi kérdés). He általában az egész emberiségben az egyén és a közösség viszonyát is. Ennek a romlásnak történelmi megnyilvánulásai az ú. n. társadalmi kérdés és a faji kérdés. A fajok keletkezésére, differenciálódására nézve a szentírás nem ad felvilágosítást, ez nem is célja. Csak a kiinduló ős-okra mutat reá: a bűnre. A bűn következtében nem tudta megérteni egyik ember a másikat s ennek az alapvető mesr nem értésnek a következménve volt az utak szétválása, az eltávolodás és a szükségképpeni ccrvmással szembefordulás (T. "Mózes 11. 1—9). A fajok, népek megléte tehát a bűn következménye. Tsteii haragjának és ítéletének jele. 3. Mindaz az érték, szépség, ami a népek életéiben mint faji sajátosság. népi művészet, nemzeti erény megnyilvánvl. nem cáfolata fenti tételeinknek. Csak annak jele. — amit egyébként a termeszei