Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. május - Időszerű kérdések - Groó Gyula: Új tankönyvek iskoláinkban
270 keményen; sokan mind a mai napig nem vették kezükbe, s ennek ellenére — vagy épen ezért bizalmatlanok irántuk és kritikát mondanak róluk. Hallomásból, látatlanba. Persze ezek aligha a nevelők táborából valók, hiszen nem tudom elképzelni, hogy akadjon nevelő, aki megállja, hogy már csak kíváncsiságból ne vegye kezébe az újdonságot. E sorok írója, noha szaktárgya a vallás, nem állhatta meg. hogy mindjárt megjelenésük után kezébe ne vegye s pusztán magán- szorgalomból, minden hivatalos megbízatás híjján — nem tudom, kik kaptak ilyent s egyáltalán kaptak-e — át ne olvassa az új általános iskolai könyveket. A magyart, a történelmet elsősorban, de a többit is. Fokozódó lelkesedéssel, és elismeréssel. Már egy kis tallózás meggyőz arról, hogy alapos munkát végeztek a könyvek szerkesztői. Legnagyobb érdemük talán az, hogy a háttérbe vonulnak szerényen és átengedik a szót klasszikusainknak. Csak újjonghat az ember, ha látja, hogy már a hétnyolcéves gyermek kezébe Mórát, Gyulay Pált, Petőfit adják. A harmadik osztály könyve Jókaival, Mikszáthhal, Kisfaludy- val. Arannyal, Kosztolányival, Móricz Zsigmonddal, József Attilával, Adyval, Illés Gyulával bővül. Csupa gyöngyszeme irodalmunknak. Népmese, népdal, mondóka a javából egészíti ki a könyvet. Es a vallásos szempontok?, kérdezheti az evangélikus nevelő? Nos, az állami tankönyvnek nem feladata, hogy vallásos nevelést nyújtson. Ez a mi feladatunk, evangélikus nevelőké! Akármiféle evangélikus jellegű tankönyv is legfeljebb felekezeti nevelést és kétes értékű felekezeti öntudatot nyújthatna. Hitre csak élő személyiség, a hívő evangélikus pedagógus nevelhet s ebben az új tankönyvek igazán nem akadályozzák. Csak néhány példa: a harmadik osztályos könyvekben találjuk a Mese a szomorúfűzről és a Krisztus Urunk és a muzsika c. vallásos tartalmú népmeséket és Tömörkénynek: A mag a földben c. hasonló szellemű elbeszélését. Ezektől a könyvektől igazán néni kell gyermekeink hitét félteni. Csak a kultúrát^ és kerosz- tyénséget végzetesen összekeverő kulturprotestantizmus talaján allva. várhatja valaki műveltséget nyújtó tankönyvektől a vallásos nevelést. Akkor jók ezek a könyvek, ha igazi mély, népi, magyar műveltséget nyújtanak — és ezek azt adják. A hatodik osztályos magyar könyv — hogy csak úgy találomra ismét egy másikat vegyünk elő, — olyan ízelítőt ad a magyar irodalomból, amit azylőtt. bizony gimnazistáknál is hiába vártunk. A fent említett írókon kívül Kassák, Szabó Lőrinc, Török Sándor. Babits, Szabó Dezső, Sík Sándor, Tóth Árpád, Garay, Fay András, nevelik olvasni és gondolkodni, szépet ismerni és élvezni a gyermeket. A néhány külföldi méltán csatlakozik a hazaiakhoz: Aisopos, Phaedreus, Tolsztoj, Dickens, Makarenko, La Fontaine, — mikor olvastattak 12 éves gyermekekkel ennyi gyönyörűséget ? — Aki ,,val-
