Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. május - Időszerű kérdések - Groó Gyula: Új tankönyvek iskoláinkban
271 lásos szellemet“ keres, azt méltán kielégítheti itt a legrégibb magyar vers (Lőweni Mária-siralom) Faludy: A feszülethez és Babits zsoltára gyermekhangra. Bizony, ezeknek még a vallásossága is többet ér, mint holmi dilettáns versezet. Az irodalomnak csak egy mértéke van, de abból nem engedhetünk: hogy jó legyen. Ha ezenfelül hívő lélek is szólal meg benne, az már igazán csak gazdag ráadás. Egyébként valahogy fordítva is áll egy kicsit; hívő léleknek a megnyilatkozása is épkézláb. A biblia, a hit könyve, irodalomnak sem utolsó. Minden idők klasszikusai a biblián csiszolták gondolataikat és nyelvezetüket. A hetedik osztályos magyar könyv csak folytatja az eddigi vonalat. Itt is csupa klasszikus érték, de most már rendszerező szempontok szerint gyűjtve. Krúdy, Darvas József, Veres Péter, Tamási Áron, Bóka László jönnek a többiekhez. A magyar élet teljessége, a 'társadalmi kérdések súlya képzik meg a tizenhárom évesek szeme előtt. A külföldiek: Homérosz, Gorkij, Zola, Sinclair, Walt With- irtan, egy-egy ismeretlen világba engednek bepillantást. A történelemkönyvekről (VT—VII. osztály volt a kezemben) ■csak annyit, hogy ezek is jórészt igazi Írók tollából vett szemelvényekben megelevenedő képekben érzékeltetik a gyermekkel azt, amit a történelemből egyáltalán felfoghat; hogy azelőtt máskép volt, mint most, s hogy ahhoz, ami régén volt, sok közünk van: mostani életünket jórészt a régi magyarázza. Végre egy történelemkönyv, amely nem a Habsburg-német érdekek „vitám et sanguinem“ hamis roman- tikájú szemléiét ében készült. A Roham meg az Apa és fiú megrázó kis remekművei talán végkép kiábrándíthatják a ferencjózsefi ,,aranykor“ visszasóvárgóit. — Még egyet: nem hiszem, hogy valaha is lett volna állami tankönyv hazánkban, amelyik olyan tárgyilagossággal méltatja a reformációt s főként annak hazai kultúrmunkáját és jelentőségét. Azt könnyen el tudom képzelni, hogy ez nem egészen kedvére van az egyoldalúan katolikus történelmi szempontoknak. nekünk azonban aligha lehet ellene kifogásunk. A könyvek illusztrációi kitűnőek: elevenek, a gyermek leikéhez szólnak. Hadd szóljunk még néhány szót a „hirhedt“ Az ember élete e. könyvhöz. Ez terjeszti a darwinizmust, adják, szájról-szájra. Nos, a könyvben valóban van egy, fejezet az ember származásáról. Ebben Lamarcke, Darwin és H. De Vries elméleteit közli a könyv egymás mellett. Állásfoglalásra senkit sem kényszerít, — nem is teheti — de nem is szándéka. A természettudomány mai állása szerint az ember származására nézve csak feltevéseink vannak, amikről vitatkozni lehet, kinek-kinek meggyőződése szerint. Mi sem akadályozza meg a hívő tanítót abban, hogy reá mutasson; ahol a tudomány a homályban tapogat, ott az ige világosságot gyújt. Egyébként: jó
