Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. április - Időszerű kérdések - Egyházi iskolai fenntartói jog

251 Egyházi iskolafenntartói jog „Az iskolák az egyház testéhez tartoznak“ — jelentette ki az 1890— 93,-i zsinat. Egyházunk ünnepélyes kijelentésével szemben azonban sokan emlegetik azt, hegy az iskola csak másodlagos az egyház életében s külföldi példákra mutatva hangoztatják, hogy ma már elavult konzervativizmusnak Itínik az iskolát az egyház testéhez tartozónak tekinteni, hiszen kulturális intézmények nélkül élő egyház is lehet igaz egyház, sőt a kultúrtevékenység ballasztja csak akadályozza ebben. Az egyházi iskola léte kétségtelenül a legégetőbb modern kor problémák közé tartozik, mellette és ellene hangzanak el vélemények, egészen időszerű tehát, hogy a kérdés mélyére igyekezzünk hatolni s kíséreljünk teletetet találni arra, hogy mi az alapja, értelme, célja, múltja és lényege az egyházi iskolafenntartói jognak s az egyház és állam szempontjából időszerű-e ennek a rendszernek további fenntartása? A SZENTlRÁS. Az iskolafenntartói jogot sohasem lehet megérteni az elmúlt pár év­század idevonatkozó törvényeiből, hanem vissza kell mennünk a Szentírás­hoz, amely a keresztyénlség és műveltség kérdésében is éppen úgy zsinór- mérték, mint minden egyházi életnyüván uiásban. Természetesen a Szentírás­ból main lehet törvénykönyvet csinálnunk ennél a kérdésnél sem, hiszen egyáltalában nem az iskolázás kérdése benne a döntő szempont s nem is foglal állást ebben a kérdésben, azonban érthetővé lesz belőle a kereszlyén- ségnek a műveltséggel kifejlődött kétezeréves kapcsolatit. Isten igéje a SzeliIírás rejtett voltánál fogva, kezdettől igényeli bizo­nyosfokú tudási, amely' az Isten dolgainak ismeretéből állott. A Tíz Paran­csolat, a mózesi törvény és -az egész Ószövetség, Írott voltuknál fogva is ludast kívántak. Az emberi történelembe belenyúló isteni üdvakarat. az üdvtörténet is látókört, bizonyos intellektuális mozzanatot igényel. A prófé­ták és az egész ószövetségi kánon csak az előtt nyílik'ki a maga teljességé­ben, aki: írástudó. Ezért van az Újszövetségben is nagy tekintélye és súlya ennek a mon­dásnak: Meg vau írva.“ Az ószövetségi próféciák Krisztusban való betel­jesedése miatt is- megnő az Írás tekintélye. Jézus magára értelmezi a názáreti zsinagógában felolvasóit ésaiási jövendölést: „Ma teljesedett be ez a ti hai- lástokra.“ (Lk. 4, 17—21.) A Sátánnal szemben is az Írott ige szavaival veri vissza a kísértő támadásokat. Tanítványod is világosan látják Jézus sorsában a "megírt ószövetségi próféciák beteljesedését. A tanítványság fogal­mához hozzátartozik bizonyosfokú Ige-ismeret és Isten dolgai felől való tudás. A mennybemenő Krisztus keresztelési parancsában1 utasítást ad tanít­ványainak arra, hogy „tegyetek tanítványokká (malbéteüsate) minden népe­ket.“ (Alt. 28, 19.) Az Isten dolgainak ismereteit, a Jézus Krisztus „tudo­mányát“ kell tehát tovább adaiiok. ez természetesen nem kizárólag intellek­tuális munka, de kétségtelenül az is van benne, amint a tanítványi bizony­ságtevésben a hit ismeret-jellege is benne van. Lükáos evangélista a Theofilus számára így írja evangéliumát: „Hogy megtudhasd azoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál (ikatéchétés).“ (Lk. 1, 4.) Ilyen értelemben tanította (edidasken) Apolló« a Jézusra vonatkozó dolgokat (Csel. 18, 25.) Pál apos­tol is tud azokról, akik az igére taníttatnak (katechumenos) Gál. 6, 6. Sőt így

Next

/
Thumbnails
Contents