Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. április - Időszerű kérdések - Egyházi iskolai fenntartói jog

25!

biztatja a szülőiket: „Neveljétek azoikat az Űr tanítása és intése szerint.“ (Ef. (5, 4.) Titust, az evangélium szolgáját, ugyanerre biztatja az ifjúikkal kapcsolatban (Tit. 2, 6.) ö maga is úgy adja tovább a „kérügmát“, ahogy vette (parelabon.) (í. Kor. 15, 3.) A megöregedett Pál pedig a Krisztusért való szolgálat közben szerzett tapasztalatát abbén foglalja össze Timótheus számára: ,,A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a 'tanításra (didaskalia), a feddésre, a megjofabításra, az igazságban való nevelésre (paideia).“ (II. Tűn. 3, 16.) Nem elegendő az, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire“ (Zsid. 5, 12.) taníttassanak a tanítványok, hanem a teljes „kérügma“ birtokában kell lenniük, mert e n'élkül keresztyén életűik csupán torzó. Pál apostol nem hiába kérdezi az efezusi tanítványokat: „Vettetek-e Szentjeiket?“ mert azok azt som tudják, hogy van-e Szentlélek. (Csel 19, 2.) Az alapvető keresztyén tanítások ismerete elengedhetetlenül szükséges a tanítvány számára, mert amiről nem tud, annak az ajándékában sem részesülhet.

A keresztyén hitben rejlő tudás-mozzanat imár a Szent írásban összekapcsolódik a ‘tanítással], A hit és tudás, a koresztyénség é.s bizonyosfokú műveltség már itt összeszövődik egymással, hiszen a teljes írás ismeretéhez nyelvi műveltség, az üdvtörténet isteni cselekvéseihez pedig történelmi tájékozottság szükséges. Még a legkisebb igényű Ikatechunien számára is .szükséges a Krisztus-hit alapvető ismeretének tudása.

EGYHÁZATYÁK.

A keresztyén bit ismeretanyagának első iiskolajszerű intézményei a katechetikai iskolák. A leghíresebbek Alexandriában, Anliochiában, Caesaréiban, Edessában, Jeruzsálemlbam voltaik. A keleti egyházatyáik teszik az első lépést abba az irányba, hogy ne kizárólag a szoros értekemben vett keresztyén tanítás tegyen oktatásuk anyaga, hanem felöleljék a világi műveltség egyes éteméit is. Origenessel az élen megpróbálják a keresztyén hitet a klasz- szikus műveltséggel összhangba hozni. A nyugati egyházatvák néhányának (Teirtuflianus, Amobius, Lactantius) a klasszikus műveltséggel szemben tanúsítóit elutasító .magatartása után. Augustinus által oldódik meg á probléma, aki a „De doclrina Christiana“ c. művében a műveltségnek prodeulikus szerepet szánva kijelenti, hogy a jó keresztyén bárhol találja is az igazságot, tudja róla, hogy az az 6 Uráé. A hét szabad művészet minden ágát be tudja építeni a Szentírás szolgálatába, ha a világi műveltség a teológia szolgálójává (ancilla) lesz. Az egyház tanítói szolgálatában innentől fogva tudatosan és tervszerűen sze,re]>el az iskolai munkában a 7 szabad művészei tanítása a keresztyén hit elemei mellett. A műveltség és iskolázás ettől fogva iesz mindenestől egyházi jellegű.

KÖZÉPKOR.

A székesegyházi, /kolostori és plébániai iskolák mind az egyház szolgálatában állanak. Nagy Károly császár művelődéspolitikája sem tekinthető mai értelemben vett állami kultúrpolitikának, hiszen a papság és a nép műveltségének emelésére szolgáló intézkedése kivitelezője és megvalósítója csakis az egyház lehetett, amelynek hű fia volt a császár is. Zavartalanul tart a teljes egyházi iskolaimonopólium. A középkor természetesnek vette, hogy minden intellektuális munkát a papok végeznék, közülük kerülnek ki a jogászok, orvosok, történetírók, filozófusok, szónokok, tanárok. Az egyetemek hallgatói és tanárai, ha nem is kizárólag áldozópapok, de általá-