Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Püspöki Kar körlevele
f Isten színe előtt egy sem terhel ^bennünket annyira s egy sem szolgál rá borzasztóbb bűnteiésre, mint az, melyet gyermekeinkkel szemben követünk e!’. Reformátorunk minden bizonnyal a gyermekeknek hitben való nevelése elhanyagolására vonatkoztatta ezt elsősorban. Evangélikus iskola nincs hívő közösség nélkül, -+- a hívő gyülekezetnek viszont az evangélikus iskola a jundamentoma. — Feltétlenül nagyobb bizalommal adjuk majd át azoknak a templomkulcsot.. a gondnoki számadó könyyet, a presbiteri széket, akik a, mi iskoláinkban nevelkedtek, hogy őrizői, gyiimölcsöztetői legyenek azoknak az értékeknek, melyeket mi is őseinktől örököltünk — mint azoknak, akik nem részesültek az evang. iskola áldásaiban. .4 mi iskoláink a múltban sem voltak kiváltságos gazdagok arisztokrata intézményei. A szó igazi értelmében demokratikus közösség volt mindegyik, mely egybekapcsolt szegényt és gazdagot, magyart és más nemzetiségűt. Demokratikusok voltak abban az értelemben is, hogy akadtak Telekesi Török Istvánok, akiknek adományai lehetővé tették, hogy sok rejtett magyar tehetség kimenekedjen az ismeretlen szegénységből. A ránk virradt új kor., szakban egyrészt fokozott mértékben akarjuk őrizni iskoláink múltjának nemes hagyományait, másrészt az örök reformáció követeléséből fokozottan érezzük és hirdetjük, hogy iskoláinknak i» meg kell újulniok. Egyedül az ige az, ami újulást hozhat iskoláink belső életében. Az igére támaszkodó hit és akarat oldhatja meg az evangélikus általános iskola feladatait is. Ismertessük az általános iskola eredetét, hivatását és feladatait. (70 000—1940. VKM. számú rendelet.) Vájjon az ige, mely megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait, készen és éberen találja-e az evangélikus szülőket? Kuszák István. A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ PÜSPÖKI KARÁNAK KÖRLEVELE AZ EVANGÉLIKUS ISKOLÁK VEZETŐIHEZ ÉS NEVELŐ-MUNKÁSAIHOZ Az Ür Jézus Krisztusnak kegyelme, az Lstennek szeretete és a Szentiéleknek közössége mindnyájatokkal! Szeretett Munkatársaim! 1/XVI/1946—47. szám. Hozzátok küldött leíratom nem akar csupán száraz iskolaközigazgatási rendelkezés-sorozat lenni. Lelkipásztori szívemet is felétek akarom fordítani, hogy ezáltal evangéliumi lélekkel teljék meg iskoláink kormányzását, irányítását. felügyeletét szolgáló munkám. s ugyanazon lélek tegye tartalmassá egymáshoz való személyes viszonyunkat. Kérlek és intelek azért, hogy iskoláink Istentől adott hivatását felfelé tekintő szemmel világosan meglásd, feladatait munkáld, örökségét megbecsüld. Minden iskolával megegyezően a mi iskolánk is tanít, nevel, ismereteket közöl, jellemet csiszol, egyéniséget formál s előkészít a közösségi életre- . De mindezt örökkévaló alapon az Isten szent Leikével végzi, mert minden munkájával a rábízott evangéliumot adja. Általános és részletes munkájával örökkévaló lelket ébresztget. A gyermeket zsenge korától egészen érettségének kibontakozásáig bűntudatra ébreszti, hogy mindeneket Krisztus keresztjéhez vezessen1. Iskoláink és pedagógusaink az ő munkájukkal a demokratikus újjáépítést is szolgálni kívánják és a demokrácia keretét evangéliumi tartalommal gazdagítják. 26
