Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Zaoher Lajos: Az evangélikus tanítóság problémái
17 Az evangélikus tanítóság problémái Nem helyzetképet akarok a cím alapján festeni az evangélikus tanítóságról, hanem hangot akarok adni azoknak a kérdéseknek, melyek lelkűnkben élnek. Lényegében tehát problémák sorozata jön. Megoldásokról és feloldásokról szó sem lesz. A hatalmas területről azokat a kérdéseket emelem ki, amelyek — nézetem szerint — aktualitásuknál fogva a leggyorsabb megoldásra várnak. A felvetett problémákat azután, — a szerint, amint valóban az evangélikus tanítóság kérdéseinek bizonyulnak, — kü- Jön-kiilön ki lehet dolgozni, illetőleg tanulmány tárgyává tenni és a megoldások módját megkeresni. Egyházi vonal. 1. Ma már nyilvánvaló, hogy az evangélikus tanítóság megállt az egyház mellett- Nem fordult ellene, nem szakadt el tőle. Ugyanakkor azonban az is valóság, hogy — nem politikai vagy pártszempontokra célzok,.— a demokrácia őszinte és megbízható tényezőjének bizonyult. Ez a megállapítás nem kettősséget jelent, mert egyházunk evangéliumi alapjából; valamint az evangélikus egyház demokratikus egyházi szervezetéből és az evangélikus ember lelki beállítottságából is természetszerűleg következik. Az egyház lelki és szervezeti demokráciájából következik, hogy meg kell vizsgálni: a tanítóság az egyház szervezeti életében megkapta-e azt, a helyet, amelyet munkaterületének szélessége és az egyházi élet demokratikus irányban való természetszerű fejlődése megkíván. 2. Egyházunk az iskolai vonalvezetés tekintetében nem adta meg a világos és félreérthetetlen' irányt. Néhány sajtó-orgánumunk van csupán, és mégis jelentek meg eltérő nézetek az egyház iskolapolitikájának kérdéseiről. A bizonytalanság eloszlatása, a tisztánlátás biztosítása, elsőrendű feladata az egyháznak önmaga, az iskola, valamint az iskolát vezető tanítóság szempontjából. >k 3. Az evangélikus iskolában az iskola igazi jellegét az a lélek adja r.ug, amit evangéliumnak mondhatunk.. Ezért volt a Bibliának mindig fontos szerepe az evangélikus iskola életében. Eljutottunk a múltban od!a, l egy a tanító pásztor és igehirdető lett az iskolájában- Ehhez azonban nem elégséges a bibliai kalauz, a tömbnaptár, a napi bibliai anyaggal. A lélek kell ide mögöttesnek,'mozgatónak, erőnek. A háború és annak minden velejárója inkább kizökkentett bennünket ebből irányból,, mint oda terei;. Most majd újra megindulnak a konferenciák, az evangélizáció. De . . . <ljut-e oda a tanító? Nyugodtan leírhatom: nehezen’. Az egyháznak, egyházközségeknek támogatása nélkül ezek az áldott találkozók kevés jelentkezővel, még kevesebb jelenlévővel folynak majd le. A konferenciák és cvangélizációk indító erejét vegyük fel számításaink közé. Iskolai vonal. 1- Az általános iskola forradalmasította népnevelésünk, köznevelésünk ügyét. Jólesett ez a megrázó fordulat, kellett, mert — mondhatnók —- szinte tespedés volt a népoktatás terén egyházi vonatkozásban is. Valljuk Ív őszintén: mivel az iskola évszázados velejárója volt az egyháznak, meg
