Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Margócsi József: A tanító és növendék személyes kapcsolata
120 ■ , ilyen kötelékektől, de áthidalhatjuk őket. Bizonyos vonatkozásban kétségbevonhatatlanul káros, ha ez az érzület a tanítóban — a gyermek megítélését illetően — megkülönböztető magatartást szül. A hagyományos pedagógia szerint lappangó meg- rontója a termékeny nevelői viszony lehetőségének. Minden kétséget kizáróan elítélendő, ha ez a személyes kapcsolat nem egészen mély nevelői indíttatásból erősödik és táplálkozik. Tanító és növendéke közötti lehetséges kapcsolatok közül csak egynek a részletezésére szorítkozom a tárgyalás során: a személyes összeköttetés teljességére. Az már módszer kérdése, hogy ez a fölé és alárendelés, vagy mellérendelés keretei között valósítható-e meg. Nem gondolok tovább külső körülmények által támogatott felszínes, időleges kapcsolatokra. Nem gondolok azokra a nevelőkre sem, akik érvényesülési vágyuktól — tehát elég mélyről — indítva megkülönböztetik magatartásukat egyes növendékeikkel szemben azért, mert esetleg annak szüleitől önző előnyöket, kedvezményeket várnak. Könnyen megtévesztenek bennünket, mert ezek a kapcsolatok az ösztönös szeretet külső jeleiben mutatkoznak meg. Az, hogy valakit rokonszenvesnek, vagy ellenszenvesnek -érzek, a szeretet vonalán így fogalmazható meg: vannak oiyan növendékeink akiket könnyen, gyorsan megszerethetünk, a másikat nehezebben, a harmadikat már alig. A gyakorlati pedagógia szempontjából igen fontos ennek az érzelemnek a jelentkezése, mert a szerétéiből elindított foglalkozás közelebb viszi az egyik embert a másikhoz. Az iskolás-korban megkönnyíti az ismeretek elsajátítását, kapcsolatok kialakulását. Az egymásra-találás okát a következő feltevéssel magyarázhatjuk: Vannak olyan lelki jelenségek, amelyek nem magyarázhatók egyszerűen az érzékszerveken keresztül vezetett ingerek pusztán fiziológiás történésének eredményeként. Ilyen pl. az intenció. Nem tudjuk ugyanígy okszerű magyarázatát adni két ember önkéntelen egymást kiválasztó barátságának vagy szerelmének sem. A látszat a következő okszerűségre enged következtetni: Érzékszerveink az adequát ingerre váltják ki a megfelelő reakciót. Egy bizonyos, meghatározható lelki alkat, csak a neki speciálisan megfelelő lelki struktúra ingerkeltője, befogadója és feldolgozója lehet. Ha egy bizonyos lelki struktúrának más szerkezetű lelki alkat ingereit kell felfogni, akkor elképzelhető, hogy az történik ami a nyelvvel, amikor nem íz-inger, hanem bőr-érzékelési inger éri. Ha elektromos ingerhatást juttatunk a nyelvre, akkor savanyú ízt érzünk. Vagyis egyik esetben sem a lényegszerinti, fogalomnak megfelelő megismerés, tudo- másulvevés történik, hanem mindkét esetben csak valamely járulékos jegy felismerésére van lehetőségünk. A szervi meg
