Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Időszerű kérdéseink - Ifj. Muraközi Gyula: Cserkészetünk jövője
114 a megismerésekkel, amelyeket neki az írással való foglalkozás nyújt. A VI. parancsolat világosan megmondja, (hogy a házasságon kívüli nemi élet bűn. A keresztyén ember megtanulta azt, hogy következményeiben szemlélje az eseményeket, sokkal inkább, mint általaiban az ember. Életünk és a körülöttünk lévők életének eseményei szoros oksági láncot képeznek. Mindennek előzményei vannak és következményei is. Ha pedig egy ilyen oksági láncban komoly változást kívánnék elérni, akkor nem ott kell az események sorába belenyúlnom, alhol a hatást ki akarom váltani, mert ez csak tüneti kezelés lenne, hanem sokkal előbb, lehetőleg az első láncszemnél. Jézus látja ezt és a bajok gyökerére mutat rá, amikor azt mondja, „Aki asszonyra tekint gonosz kívánság okáért, már vétkezett az ő szívében.” **) Neveléstan! könyvekben úgy áll, hogy a nevelést időben felváltja és feleslegessé teszi az önnevelés. Itt á ikettő teljesen együtt halad. Amíg a nevelés tart, az alatt is növelőnek és neveltnek állandó és erőteljes önnevelésre van szüksége; egymás terhét hordozó kölcsönös és alázatos szeretetve Hr. ‘Bukovszky Ferenc. Cserkészetünk jövője A cserkésizieilitel is megesett sok mozgalom sorsa: sokkal nagyobb sókért ért el, mint alapítói valaha is hitlék. Nem sok megoldás között jelentkezett az egyik változatnak, hanem egy régi és megoldatlan kérdés, az emberi fejlődés egyik legnehezebb kérdésének szinte tökéletes, egyetlen megoldását hozta Az embernek a kisgyermekkorától a férfikoráig tarló útján van egy különösen nehéz szakasz, a kamaszkor. Ez a fejlődés legnehezebb szakasza. Aki átesett rajta, elfelejti nehézségeit s hagyja vergődni az éppen bele- kerülőket. Törvénytelen állapot ez, mert a felhőitek világa nem érti a nyelvét, nem ismeri el szokásail, nem méltányolja jogait. A testi és lelki fejlődés nehéz problémáival vívódé leendő embereik szinte bűmnek érzik azt, ami pedig lemmé szeles állapotúik. Sem w családi nevelés, sem az iskola, sem bármilyen közösség nem tudta a fejlődés ilyen stiádiiiuimáihaai lévőiknek a saját, szabad életét biztosítani. Az,ént nem, .mert még e legkedvezőbb esetiben sem •tudott elég önzetlen lenni ahhoz, hogy lemondjon az önmaga egészen más oiiköicsérnek és törvényeinek a kamaszok között való érvényesítéséiről. A cserkészet viszont öszlömszorűen egyszerire imogliaila'lla és törvényerőire emelte s kifelé iis teljes joiggail biztosította ennek azi élietlkioinniak a formáit: a csavur- gási ösztönt, a versenyt, a banidlaszielíiemat siltb. Persze mindig történtek kísérletek, hogy más életformákkal és más ideálokkal töirjemdk he a esenkeszet) világába. Főleg aizért volt nagyon csáílűtó a cserkészek egyre növekvő birodalma, mert semmiféle más társaiságjMiii nem volt ekkora emetngia és sehol sem volt ilyen mély belső összhang *"'i Hadd egészítsük ki ezt az értékes tanulmányt azzal a megjegyzéssel, hogy Jézus nemcsak a vétkezés gyökerére: az eredendő bűnben megrontoit emberi természetre mutatott rá, hanem a megoldás egyetlen útjára is. Csak az ő ereje képesít ezen a téren is, mint egyebütt, eredményes harcra. „Mindenre van erőm a Krisztusban...”, „Aki a Krisztusban van, új teremtés az”, mondja az apostol. Legfőbb nevelői feladatunk ehhez az erőforráshoz elvezetni az ifjúságot. Egyébként szándékunk van a következő számokban ebben a kérdésben megszólaltatni a lelkészt, a szülőt és az orvost is. (Szerk.)
