Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Podmaniczky Pál: Melanchthon Fülöp
10 Mélységes volt az a meggyőződésük, hogy az evangélium egyházának szüksége van az ő együttmunkálkodásukra Megragadó módon adta ennek bizonyságát Luther, amikor 1540-ben Melaneh- thon egy fontos tanácskozására utaztában Weimarban megber tegedett- Állapota egyre rosszabbodott, mire a szász választófejedelem orvost küldött utána s Luthert is megbízta hogy látogassa meg a nagy beteget. Luther megdöbbenve látta, hogy barátja halálán van. Erre odalépett az ablakhoz, térdre borult és úgy imádkozott Istenhez, ahogy még kevés ember imádkozott Hozzá. Valósággal megostromolta- Elébe tartotta ígéreteit, amelyekben az imádkozó embert imádsága meghallgatásával biztatja s úgy kérte, szinte követelte, hogy gyógyítsa meg Melanchthont. Rendületlenül meg volt győződve róla, hogy a reformáció ügyének feltétlen szüksége van Melanchthonra, azért mert így imádkozni. Aztán odafordult a halálra kész Melanchthonhoz, aki már csak arra kérte, hogy ne tartóztassa, hanem en’gedje utolsó útjára. Semmikép! — kiáltott Luther. — Neked még továbbra is szolgálnod kell a mi Istenünknek!“ S a már-már félholt Melanchthon csakugyan magához tért és meggyógyult. S hogy viszont ő is milyen nagynak látta Luther hivatását, ez nyilvánvalóvá lett Luther halálakor. A gyászhírt mély fájdalommal tudatta az egyetemmel. >,Óh, elment. — szólt — Izráel szekerének kormányzója, aki kormányozta az egyházat ezekben az utolsó időkben! A bűnök bocsánatában és az Isten Fiában való hitet nem emberi éleselméjűség fedezte fel, hanem Isten nyilatkoztatta ki e férfiú által, akit maga Isten szemünk láttára hívott el erre.“ Látta, hogy Luther helye üresen marad, mert nincs, aki helyébe léphetne. „Olyanok vagyunk, mint a szegény, nyomorult elhagyott árvák“ — kesergett a temetésen mondott latin gyászbeszédében. III. MELANCHTHON LELKIPÁSZTOROKAT, TANÍTÓKAT NEVEL ÉS ISKOLÁKAT ALAPIT AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SZAMARA. A reformáció kezébe adta a népnek a Bibliát és így annjhk szükségkép meg kellett tanulnia olvasni s egyáltalában szüksége volt iskolázottságra .hogy a Bibliát értelemmel olvashassa és haszonnal hallgathassa az iga hirdetését- A lelkipásztoroknak meg. akiknek az igét hirdetniük és magyarázniok kellett, azonfelül, hogy a Szent Lélek nevelte, hívő embereknek kellett lenniük, ugyancsak alapos képzettségre volt szükségük- Tudniok kellett nemcsak latinul, görögül és héberül, hogy a Szentírás igaz és teljes értelme megvilágosodhassék előttük, hanem egyben bölcsen és világosan szóló embereknek is kellett lenniök, akik az igét mindenek számára érthetően és épületesen tudják hirdetni- A
