Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. július - Podmaniczky Pál: Melanchthon Fülöp
9 rajta semmi kivetni valót, s elismerte, hogy ő bizony nem tudott volna ily ..halkan és szelíden lépni“. S valóban a hitvallás olyan bölcs szelídséggel volt megfogalmazva még olyan részeiben is, amelyek a pápa egyházának visszaéléseiről szóltak, hogy még az ellenfelek lelkét is megragadta. Nyilvános fölolvasásának napja, — június 25, — az evangélium diadalának napja volt- Az ágostai püspök felkiáltott: „Színtiszta igazság ez, nem tagadhatjuk.“ A császár gyóntató papja így szólt Melanchthonhoz: „A ti, a hitről való tudománytok olyan, hogy az ember csak akkor érti meg, ha sokat imádkozik.“ Amikor Eck. a katolikusoknak egyik legkülönb teológusa, kijelentette, hogy a fölolvasott hitvallást nem tudja a bibliából megcáfolni, Vilmos bajor herceg kifakadt: „Hiszen akkor Lutherek benne ülnek a Szentírásban, mi meg csak mellette!“ El is fogadták Luther hívei Melanchton művét alapvető hitvallásuknak. Ma is azért nevezzük magunkat ágostai hitvallásúnknak. V- Károly császár kemény szívéről azonban visszaperdült Me- lanchthon vallástétele. Megbízta a katolikus hittudósokat, hogy cáfolják meg. De tisztában volt vele, hogy ez nem valami könnyű dolog. A cáfolatot csak ötödik kidolgozásában fogadta el és olvastatta föl a birodalmi gyűlésen. Erre Melanchthon tüneményes gyorsasággal néhány nap alatt, megírta az ágostai hitvallás vé delmét, amelyet a császár nem engedett ugyan felolvasni, de amelyet az ágostai hitvallású evangélikus egyház azért elfogadott második hitvallásául. Kiváló munka ez is- Melanchthon nagy tudásával, bátor hitével sorra-rendre megdönti benne a katolikus hittudósok ellenvetéseit. Ezek azok a legemlékezetesebb alkalmak, amikor Melanchthon Luther mellett vagy helyett kelt síkra a tiszta evangéliumért. Hogy mi mindent végzett Melanchthon júiht Anther munkatársa, arról még sokat lehetne mondani- Hiszen folyton együtt dolgoztak. Olyanok voltak mint egy ember két keze. Mindennaposak voltak egymásnál- Családjaikat is meghitt barátság kötjíit^ egymáshoz. Melanchthon 1520 november 25-én házasságra íépett Krapp Katalinnal, a wittenbergi polgármester leányával-'s. vele példás keresztyén családi életet élt, amelyet Isten, négy gyermekkel áldott meg. Barátságuk ege azonban nem volt mindig derült, Oly, kcr meg-megjelent rajta egy-egy sötét felhő. Emberek víjjtak, még pedig nagyon különböző emberek. Luther kemény, hajthatatlan, szenvedélyes jelleme sokszor próbára tette a szelíd, csöndességet szerető és éppen ezért mindig a békés megoldást kereső Melanchthont. S mivel ezt megfordítva is el lehet mondani, Mindkettő keresztyénségének erőteljes voltát bizonyítja, hogy barátságuknak beborult ege újra meg újra. kitisztult, s derűjével lehetővé tette hogy szeretetben, egyetértésben dolgozzanak tovább.
