Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

III 153. Mit nevezünk még kötelességünk'' elmulasztásán kivül is vétkeknek ? Minden valóságos bűnöket, és hibás tselekedetekct. i 54. Hát ezeket, ha eggy szer megtörténtek, lehetjük-e nem történtekbe, vágy helyre hozhatjuk-e ? Nem. Az elmultat nem hozhatjuk ismét vissza, *s tsak azt kell kérnünk az Istentől, hogy elkövetett bűneinket kegyelemből botsássa meg- . 55. Hát ezen kérésnél könnyen kell-e vennünk a* dolgot? Nem ; mert minden bűn megbünteti maga magát, *s nem várhatjuk az Istentől, hogy a" mi bűneinkért a természet'

1 rendét megváltoztassa. 56. Miképen leli tehát ezen kérést tennünk? Alázatosan; mert ugy jelenünk ollyankor meg az Isten előtt mint adósak és bűnösök, a

? kik irgalmasságért esedeznek. Luk. 18, 13. A

1 Publikánus veri vala az ő melyjét éa monda: Isten légy kegyelmes nékem bűnösnek. 57. Mit kérünk, melly mértékben botsássa meg az Isten a' mi vétkeinket ? Abban, a' mell) ben mi a' mi ellenünk vétkezőknek megbotsátnnk. 58. Kik a' mi ellenünk vétkezlek ? A' kik bennünket valamelly vétkes tselekedetekkel megbántottak.' 59. Mit Ígérünk ezekre nézve ? Azt, hogy az ő megbántásokért nékik megengedünk. 60. Mit tesz a' megbántásokért, vagy sérelmekért megengedni ? Annyit tesz, mint a sérelmekről és megbánta-