Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

112 sokról többé meg nem emlékezni, *s azokat nem tsak szivünkben elengedni, hanem külsőképen is magunkat felebarátunk eránt ugy viselni, mintha az bennünket soha meg nem bántott volna. 61. Könnyű e vagy nehez ez a lu!.elesscg ? Sokszor igen nehéz, minthogy némeily sérelmek bennünket igen megboszontanak, "sigen megkárosítanak. 62. Mindazáltal meg kell-e botsátanunk az illy nehéz sérelmeket is ? Igenis meg kell, ha azt akarjuk, bog)' az Isten is megbotsássa a'mi vétkeinket. Mát. 0,1», 15. Mert, ha megbotsáíjátok vétkeiket az embereknek, megbotsátja néktek is a' ti mennyei Atyátok. 11a pedig az embereknek az ő vétkeiket meg nem bolsátjátok, a" ti mennyei Atyátok sem botsáija meg a' ti vétkeiteket. 63- A' ki tehát ezen kérést boszi/állás kívánó és engesztelhetetlen szivvel mondja el, az mit imádkozik ? Ezt imádkozza: „Isten, ne botsássd meg nékem az én vétkeimet, minthogy én sem botsatok meg felebarátomnak. Légy olly irgalmatlan hozzám, a' millyen én ő hozzája vagyok." 64. Millyen imádság ez 1 Szörnyű imádság. Mert mind életünkben mind holtunkban szükségünk van arra, hogy az Isten bűneinket megbotsássa. Jak. 2, 13. Irgalmasság nélkül való Ítélet lészen azon, a' ki irgalmasságot nem tselekszik. 65. Ha tehát ezen kérést imádkozván erezzünk magunkban ., hogy szivünket bosszúállás indulatja bírja. mit kell tselekednünk ? Hagyjuk félbe imádságunkat, 's minekelőtte imád-