Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

110 5, 47. Mellyik az ötödik kérés? Botsássd meg a' mi vétkeinket , miképen mi is megbotsátunk a' mi ellenünk vétkezteknek, 48. Mit lesz ez a' szó vétek? Azt, a' mit a

1 mi kötelességünkből még nem tettünk meg, és a' mivel következésképen még tartozunk. 49. Kipótolhatjuk, és helyre hozhatjuk-e azt a mit ekképen elmulattunk ? Soha sem. Mert életünknek minden nj napja uj kötelességeket hoz magával. Luk. 17, 10. 50. Mit kell tehát e' részben tennünk ? Az Istent kell kérnük, hogy ingyen való kegyelméből engedje el adósságunkat. 51. Tsak játszva és gondatlanul kell-e ezen kérést tennünk ? Nem; mert életünknek uíóbhi része az elébbenire van fundálva. A'' ki nem vet, az nyáron nem arathat. 52. Ä ki tehát ifjúságát elvesztegette, vctgy valamel'ly alkalmatosságot a jora elmulatott , kívánhat ja-e az az Istentől, hogy ezen elmulasztottat kipótolja ? Nem. Az ifjúság' ideje soha sem tér vissza; a' ki azt elvesztegeti, az sokszor egész életében kéntelen az ő vétkének szomorú következéseit szenvedni. Pred. 12, 1. Örvendezz ifjú a' te ifjúságodban , és emlékezzél meg a' te teremtődről a' te ifjúságodnak idejében , mig a veszedelemnek napjai cinem jónek , és mig eljőnek az estendők, mellyekről ezt mondjad: Nem szeretem ezeket.